Kiábrándító

Ezelőtt három héttel került nyilvánosságra az Ipsos közvélemény-kutatása, amely a budapestieket kérdezte a Városligettel és a Budai Várral kapcsolatos kormányzati tervekről. A főváros lakossága az előbbit 55%, 64% és 75%-os többséggel, az utóbbinak a minisztériumok betelepítésére vonatkozó részét 77%-kal, a Galéria Ligetbe száműzését 83%-kal leszavazta. (A hauszmanni állapot visszaállítására a kutatás nem kérdezett rá. A teljes felmérés itt olvasható.)

A fenti eredményről sem Orbán Viktor, sem Lázár János, sem L. Simon László, tehát a leszavazott projektek politikai szorgalmazói nem vettek tudomást. Ezek után nem csoda, hogy az őket kiszolgáló Baán László, Potzner Ferenc és a többi illetékes, akik eddig sem tudták szakmailag megvédeni a két megaberuházást (miközben a Liget Budapest öt év alatt 200 milliárdot, a Budai Vár pedig 20 év alatt kb. 1000 milliárdot emésztene föl) a fülük botját sem mozdítja. Pedig a közvélemény-kutatás eredménye a Kúria által elmeszelt budapesti népszavazás valószínű eredményét mutatja: minden okunk megvan arra, hogy ezt a szakmailag kifogástalan, tehát reprezentatív és statisztikailag magas fokon szignifikáns közvélemény-kutatást népszavazás-értékűnek tekintsük. Különösen azért, mert – ismétlem - magát a népszavazást nem volt lehetséges megtartani.

Így hát, aki ezt az eredményt nem tartja tiszteletben, az a továbbiakban a demokráciát semmibe véve, tehát illegitim módon cselekszik. A demokrácia Magyarországon amúgy is egyre több sebből vérzik. Még éppen hihetjük, hogy a legközelebbi, 2018-as parlamenti választások lebonyolítása tisztességes lesz, de a felkészülés feltételei már régóta messze nem azonosak az egyes pártok számára. A közmédiának maszkírozott kormánypárti rádiók és televíziók mellett a Klubrádió csak Budapest körzetében fogható és ennek felháborító mivolta független attól, hogy a nevezett rádió műsorával ki, mennyire ért egyet. Az ATV is nagyon egyedül van az ellenzékiségben, mellettük legfeljebb a Hír TV enged meg magának egy-egy tárgyilagos, értsd: nem a jelenlegi kormányt istenítő megnyilvánulást.

Két ilyen nagy súlyú beruházást, a város képét és kulturális térképét ennyire átrajzoló építkezést igazán demokratikus berendezkedésű országokban a népesség megkérdezése után, a „közvetlen demokrácia” eszközeivel döntenek el. Itthon azonban ezekben az ügyekben nem a közvetlen demokrácia, hanem a közvetlen diktatúra érvényesül. A Budai Vár és a Városliget át- és beépítésének szándékán túl, gondoljunk csak a Kossuth tér vagy a József Nádor tér fáinak egyeztetés nélküli, barbár kivágására, vagy az Orczy-kert beépítésére. Nagyon ideje, hogy megfékezze magát ez a szinte reménytelenül elbizakodott kormány és legalább azokban az esetekben, amelyekben a közvélemény mérhető és cáfolhatatlan módon elítéli a terveiket, visszavonulót fújjon.

Pákozdi Imre