„Érdekes helyzet, hiszen az új pápa elődjének tíz évvel ezelőtt megjelent enciklikáját most tárgyalják, akkor, amikor az előző pápa »emeritusként« itt él közöttünk a Vatikánban.
Igen, tehát egy olyan időszakban, amikor egyesek megpróbálják kijátszani egyik pápa nyilatkozatait a másik pápával szemben. Ferenc pápa a leghatározottabban azonosul egy tíz évvel ezelőtti enciklika aktualitásával, vallja, hogy ez az enciklika teljesen megőrizte üde frissességét mind a mai napig, valamint hogy ebből az enciklikából semmit el nem kell felejteni, semmit félre nem kell tenni. Amit ott Benedek pápa a maga módján fogalmazott meg, az Szentatyánk, Ferenc pápa értelmezésében is aktuális és sokatmondó a mai katolikus egyházban. (...)
Szeretni valamiként minden ember tud, mégis a kereszténység a szeretet parancsában tanítványnak vallja magát. Jézus ezt tanította ugyanis: »Ahogy az Atya engem szeretett, én úgy szerettelek benneteket…« Megjelenik ez a mozzanat, ez a tanult és továbbadott szeretet a keresztények részéről?
Igen, a keresztények részéről az enciklika mai értelmezésében is megjelenik. Egy svájci filozófustól kaptunk nagyon világos útmutatást, irányvonalat arra vonatkozólag, hogy a szeretet terminológiája mennyit változott, és hogy a hiteles karitász ma a világ szemében olykor épp kegyetlenségnek tűnik, és az, amit szeretetként árul ez a világ, az az esetek nagy részében ideológiák hordozórakétája, amely a másság és egyéb ideológiák szolgálatába állítja ezt a szent fogalmat.
Ebben az összefüggésben egy tíz évvel ezelőtti benedeki gondolat aktuális és hasznos lehet ma is, amikor a szeretetnek ez a felhígított értelmezése egyre inkább terjedni látszik?
Hogyne. Éppen aznap, amikor erről beszélt a svájci filozófus, fogadta el az olasz legfőbb törvényhozás a másság olyan értelmezését, mely a kereszténységgel összeférhetetlen és összeegyeztethetetlen. Tehát rendkívül aktuális volt épp azon a napon is, amikor a kongresszus nyilatkozott az ügyről.”