Drága barátaim, megint házhoz megyek a pofonért
Én nem akarok egy pukkancs, sértett, nárcisztikus, hazudozós, bosszúálló, populista elnököt.
A reform ugyanis a magyar történelmi tudatban szép és jelentős változás, amely szándéka szerint valamennyi társadalmi rétegnek kedvez.
„Az az 1988–1990-es évek forrongása, végül rendszerváltása volt. Ez immár a világpolitikai változásokkal összhangban, azok védelmében valósulhatott meg. Sorra alakultak a reformkörök, minden városban voltak reformot követelő közösségek. Szerkesztőként sokszor kezeltem kéziratot, amelyet a szerző »reformközgazdászként« jegyzett. Ez is emelkedett korszakunk volt.
Az elmúlt negyedszázadban a reform jelenthetett jót és rosszat is. Az Orbán-éra csak e szókincselemmel való visszaélésre szolgáltat példát. A szabadságok (pl. tankönyvválasztás, öngondoskodás stb.) betiltását jelzik, a médiában pártállamosítást, közteherviselés helyett föld- és trafikmutyikat. Centralizálnak, jogokat vesznek el és mindezt reformnak hazudják. Aztán a lopott szóval még kufárkodnak is.”