„Örök szerelem, ettől nem lehet elszakadni” – így vallott a visszatéréséről a Mandinernek az olimpiai bajnok
Szász Emese a decemberi országos csapatbajnokságon a gyermekei előtt léphet ismét pástra.
A parlamenti képviselők esküt tettek, és nem értem, hogyan vágott ez a szavazás össze az esküjükkel. Interjú.
„Mi a véleménye a jegybanktörvény-módosításról? Az államfő nem írta alá, szerinte alkotmányellenes.
Én teljesen paff voltam múlt kedden, amikor a parlamentben a képviselők el merészelték fogadni a módosítást. Már csak azért is, mert a jegybank komoly intézmény, és ha az MNB-re vonatkozó törvényt módosítják, annak van egy menete. A jegybank része az európai banki struktúrának, tehát ki kell kérni az Európai Központi Bank álláspontját, amihez illik adni 60-90 napot. Ez ezúttal nem történt meg. Az pedig abszurd, hogy megkapják a magyar törvénytervezetet hétfőn Frankfurtban, és másnap délutánra foglaljanak állást jogi, javadalmazási ügyekben. (...)
Az MNB alapítványai 260 milliárd forint felett rendelkeznek. És – egyebek mellett – milliárdos műkincs-, festmény- és villavásárlásokról döntenek. Ön jegybankelnökként vett volna borházat?
A jelenlegi törvény óriási függetlenséget ad a jegybanknak. Ez felveti az arányok és a mérték tudásának kérdését. Előfordulhat, hogy egy jegybankelnök nincs megelégedve az apparátus szakmai tudásával, ezért pénzt áldoz arra, hogy jobban képzett munkatársai legyenek, költ a közgazdasági oktatásukra. De ha nem tíz, hanem több száz embert iskoláznak be, az már nyilvánvalóan túlmutat az MNB reális munkaerőigényén, az már a munkaerőpiacra való »termelés«, ami állami feladat, szaknyelven kvázi fiskális tevékenység. Amikor elnök voltam, téliesítettem a teniszpályát, hogy a munkatársak télen is tudjanak sportolni, de erről jelentést kellett írnom a tulajdonosnak, mert volt róla egy bejelentés. És el is kellett számolni, mert közpénz. Azaz önkontrollról is szó van.
Matolcsy elveszítette az önkontrollt?
Nehéz lenne vitatkozni ezzel.
Az MNB alapítványainál kezelt pénzek »elveszítik közvagyon jellegüket« – ezt állította Bánki Erik, a törvényjavaslat beterjesztője.
A nemzeti bank pénze közpénz. Mi más lenne? – hogy én is idézzek egy magas rangú fideszes politikust.
Kövér László mondta ezt.
Igen. Az élet bonyolult szokott lenni, ez viszont egyértelmű kérdés. A parlamenti képviselők esküt tettek, és nem értem, hogyan vágott ez a szavazás össze az esküjükkel. Hétfőn beterjesztik, kedden elfogadják... Nem rendkívüli állapotról van szó, egy ipari katasztrófára adott reakcióról! A vásárlásokat sem értem, és emiatt már konfliktusba is keveredtem Matolcsy Györggyel, nyílt levelet is kaptam tőle, ezért vonakodom ezt szóba hozni még egyszer. Ám a nemzeti banknak nincs olyan mandátuma, hogy nagy értékű ingatlanokat vásároljon saját helyigényeinek kielégítésén túl. Az MNB nem beruházási bank, hanem monetáris hatóság. Ha most az lenne a hír, hogy háromszoros áron adja el például az Eiffel Palace irodaházat, az épp olyan probléma lenne, mintha háromszoros áron vásárolja. Miután az MNB közpénzt kezel, százszázalékos állami tulajdonban van, az esetleges veszteségét az adófizetők fogják állni, az esetleges nyeresége pedig az államháztartást illeti, így az adófizetők terheit kell, hogy csökkentse. Azaz a jegybanki nyereség fogalmának nincs közgazdasági értelme. Nem baj, ha nyereséges a jegybank, de nem sikerkritérium. Az elnök talán nem így látja, de én azt gondolom, hogy a törvényből és a logikából nem következhet üzleti célú ingatlanok vásárlása.”