„A történet szerint Beowulf, aki a geat királyi család női ágának sarja, Dániába látogat, mert hírét vette, hogy a dán királyt, Hrothgart házában megtámadta a számkivetett, Grendel nevű ogre. Amikor Heorotban éjszakáznak, Grendel ismét betör, mire Beowulf puszta kézzel legyőzi. Másnap Grendel anyja tör rájuk, halott fiát megbosszulandó, így a hős követi őt vackába, egy tó mélyére és legyőzi egy helyben talált, varázserejű karddal. Mielőtt emberivel hazamegy a geatok földjére, Hrothgar megajándékozza családi kardjával. Nem sokkal később meghal Hygelac, a geatok uralkodója, ezért Beowulfot emelik a trónra. Ötven évvel később egy névtelen tolvaj ellopja az egyik aranykupát egy sárkány kincsei közül, mire a sárkány ámokfutásba kezd vagyona nyomában. Így hát az öreg Beowulf még egyszer, utoljára kardot ragad és egyik embere segítségével megöli a sárkányt, ám ő maga is halálos sebet kap.
J. R. R. Tolkien még filológiaprofesszori munkássága során foglalkozott a művel behatóan, tartott egész kurzusokat a műről, sőt, saját modern angol fordítást és elég vaskos kommentárt is készített hozzá. A fordítása elsősorban a hallgatóknak készült, ezért sajnos nem verses fordítás, hanem prózai, ellenben elképesztően alapos, hiszen minden egyes szón végigment etimológiailag. Ettől még a fiának (és szerkesztőjének) bőven volt vele melója, mert három, egymástól kissé különböző fordítást kellett összefésülnie.
Az eposzban rengeteg ponton futhatunk bele olyasmibe, amit Tolkien később a maga képére formált Középfölde megalkotása során. Egészen nyilvánvaló a párhuzam a sárkányos-tolvajos történetszál és A hobbit között, ahogyan Aragornt is könnyű beleképzelni (a hatalmát jelző kardjával együtt) a hőssé, majd királlyá avanzsáló Beowulf karakterébe. Ami pedig tökéletesen egyértelmű hommage, hogy a költeményben több gyűrűt osztogatnak egymásnak, mint amennyit egy Swarowski katalógusban találni, és akkor még nem beszéltünk arról, hogy a láncingek gyűrűi is minden alkalommal említésre kerülnek.”