Miért a Bánság a vezér és Erdély az ész?

„A helyi autonómiától a »déliek« félnek. A magyaroktól Caracalban és Giurgiuban rettegnek.

A magyar kérdés ürügy. A bukaresti politikus simlisek azért nem akarnak helyi autonómiát, hogy többet lophassanak.

Az összes 1989 utáni kormány felvetette a közigazgatási reformot. Senki sem tett semmit. Amikor a Parlament kész volt elfogadni a régóta várt törvényt, hirtelen minden stúdióban előkerült a cilinderből egy magyar irredenta.

A térségben a román az egyetlen nép, mely igazán tudja, hogyan állítson saját maga elé akadályokat. Ugyanakkor Orbán Viktor kormánya nagy nemzetközi tüntetésekre készül, melyeken túlkapásként akarja bemutatni Trianont.

Azért közöltem szikár gazdasági adatokat, hogy egyszerű példával bemutassam, miért van szüksége Romániának közigazgatási reformra. A kommunisták által Máramarosszigeten meggyilkolt Sever Bocu parasztpárti vezető már 1931-ben felpanaszolta: »A Bánság hét éve milliókat fizet be, a legnagyobb mértékben járulva hozzá – a hajdanán virágzó iparára és kereskedelmére való tekintettel – az inasalap fenntartásához. A 25 millióból egyetlen egyszer adtak a (temesvári) inasok ruházatára, akkor is csak 200.000 lejt.«

Csaknem 100 évvel az Egyesülés után semmit sem változott a helyzet. Traian Vuiának igaza volt, amikor azt állította, hogy előzetes alkuhoz kellett volna kötni az ókirálysággal való egyesülést. Mária királyné is egyetértett a főváros Brassóba költöztetésével, de a »déliek« azok nevében is döntöttek, akik továbbra is a jól végzett munka szerint akarnak élni, az idők végezetéig.

»Az az ember, aki nem a szülőfaluját, a szűken vett szülőföldjét szereti elsősorban, az nem szereti a hazáját!« A központosítás miatt a nyugati városok, melyek »ma erős kulturális határt alkotnak, Iaşi sorsára fognak jutni, dicsőséges romokká válnak egyetlen város, Bukarest érdekében«, írta a két világháború között Sever Bocu.”