Közép-Európa fikció

„Ez a politikai paradoxon, vagyis, hogy maradjuk együtt kicsik, ahelyett, hogy a nagyokhoz húznánk, eleddig egy kivitelezhetetlen politikának tűnt. Ugyanakkor a jelenlegi geopolitikai helyzet, amelyben mind Nyugat-, mind Kelet-Európa éppen gyengül, és az Európai Unió, amely a britek hatására kétsebességessé válik, lehetőséget biztosíthat egy közép-európai együttműködés kialakítására. A jelenlegi migránsválság rávilágított arra, hogy a nyugat-európai társadalmi és politikai minták teljes mértékben nem felelnek meg a közép-európai elvárásoknak, és arra is, hogy csak egységes fellépéssel kerülheti el Közép-Európa ezeknek a mintáknak a kényszerű adaptálását. A másik fontos tanulság, hogy a közép-európaiak egyre inkább ráébredhetnek arra, hogy az EU nyugati vezetése jelen formájában puha eszközökkel, de presszió alatt tartja, és nem egyenrangú félként kezeli a közép-európaiakat. Az úgynevezett »európai értékek« nyugatiak, és azokban a közép-európai sajátosságok nem kaphatnak helyet. Ez a történelmi tapasztalat pedig igencsak ismerős Közép-Európában. Ugyanakkor arra szót sem érdemes vesztegetni, hogy a kelet-európai (orosz) minta követése mennyire nem lenne kedvező Közép-Európa számára. Még akkor sem, ha a putyinizáció nyilvánvalóan sokkal barátságosabb lenne, mint a sztálinizáció volt az 1940-es évek végén. Oroszország csak mint partner, de nem mint mérce és igazodási pont lehet jelen Közép-Európában.

A jelenlegi politikai helyzetben Közép-Európa számára kinyílt résnyire az ajtó, hogy egymásra találjanak az államok. Arra, hogy ezen az úton elinduljanak, nagyon sok bátorságra és közös akaratra lenne szükség. Hiszen, mint az elmúlt évben láthattuk, ez az eseti közép-európai együttműködés is, egyre nagyobb nyugati rosszallást vált ki. Orbán, Fico, Kaczyński egymást váltogatva jelennek meg az EU és az »európai értékek« »elárulói«, »lerombolói«, »ellenségei« képében. Ennek azonban nem szabad túl nagy jelentőséget tulajdonítani, a közép-európai együttműködés nem alternatívája az EU-nak vagy a NATO-nak, azok keretein belül is kialakítható és működtethető. Magyarország 2010. óta éppen azt mutatja be, hogyan lehet az EU-n belül, akár konfrontálódva is, a nemzeti érdekeket szem előtt tartani, és az EU-s játékszabályokat a lehetőségekhez mérten legkedvezőbben alkalmazni. Ez egy közép-európai együttműködés számára is járható út lehet. Mindehhez viszont a fentebb felsorolt politikai realitások és evidenciák leküzdésére lenne szükség. Egyszer meg kellene próbálni.”