Tanulságok – Tokajban a tél 7.

7. nap – 2016. január 31. vasárnap, Budapest-Baja

A vonaton Baja felé utazva, illetve már otthon sok gondolat jutott eszembe zárszóként ezzel a tokaji túrával kapcsolatban. A rengeteg beszélgetés során sok dolog hangzott el a borvidékről: a termőhely fontosságának a hangsúlyozása, a termékportfólió alakítása, finomhangolása, széthúzása, az aszú valóban csúcsra helyezése.

Amit szintén nagyon sokan említettek, az a kereskedelem. Tokaj-Hegyaljának vitathatatlanul fejlődnie kell abban, hogy itthon, de főleg a külpiacokon eladja a borát. A borminőségek megvannak hozzá, és ha csak ránézünk a február 4-i Furmint Február nagykóstoló kiállítóinak számára, egyértelműen látszik, hogy folyamatosan növekszik a hegyaljai minőségorientált pincék száma.

A 2015-ös borokról is ejteni kell pár szót, hiszen a túra során kilenc pincészetnél is volt szerencsénk mintákat kóstolni. A tavalyi évjárat borai közül néhányat már március végén, április elején meg lehet majd találni a borkereskedésekben, hiszen a korai szüret és az évjárat miatt a borok hamarabb készültek el. Jó savú, gyümölcsös és zamatos borok lesznek ezek. Az általunk kóstolt borok esetében egy nagyon magas alapminőséggel találkoztunk, azonban igazán kimagasló tétel talán kevesebb lesz, mint 2013-ból, amely sok komoly beltartalmú, komplex, egyedi és különleges bort hozott. A kóstolt borok alapján nekem a furmintok jobban tetszettek most azzal, hogy kicsit egyenesebbek voltak, mint a hársak, de ez még idővel alakulhat.

A magas alapminőséggel kapcsolatos észrevételünket Bárdos Sarolta is megerősítette, aki a Tokaji Bormívelők Társasága által szervezett évjáratkóstolón 42 pincészet borát kóstolta meg. Szerinte sokszor érdemes lesz odafigyelni még a fiatal pincészetekre is, ugyanis vakon sokszor nehéz lett volna megmondani, hogy egy jól ismert pince vagy egy új pincészet bora került a pohárba. Nagyon élvezetes, jól iható borok lesznek a 2015-ösök, őszintén várom már a nyarat, hogy palackozott formájukban kóstolhassam őket egy beszélgetős estén.

A túráról is kell pár szót ejteni és a téli Tokajról. Sajnos hiába volt kicsit kevesebb program beszervezve, mint nyáron, így sem sikerült néhány nem boros helyre eljutni. A felújított rabbiházat nagyon szerettem volna megnézni, illetve Mádon az Aszúházba sem sikerült eljutnom. A túránk során többen mondták, hogy Tolcsván érdemes ellátogatni a felújított Dessewffy-kastélyba, amely jelenleg herbakastélyként működik, így a gyógynövények kedvelői megismerkedhetnek a növények felhasználásával, sőt akár saját szappant is főzhetnek. Tavaly nyáron Tolcsván sétálva még csak láttuk az épülő kastélyt, akkor nem hittem, hogy idén már látogatható is lesz az épület.

Ha valaki az Anyukám Mondtába kanyarodna el enni, főleg családosan, érdemes lehet előtte egy vártúrát beiktatni Boldogkőn, a kilátás miatt mindenképp megéri elmenni, illetve ha arra jár, Vizsolyt sem érdemes kihagyni a részben román kori templommal, és az első magyar nyelvű Bibliával. Sajnos pénteken későn jutott eszembe ez a lehetőség, így élménnyel és képekkel nem tudok szolgálni a helyszínekről. A várak kedvelői pedig Szerencset és Sárospatakot se felejtsék el meglátogatni, mindkét várban gazdag kiállítási anyag várja a vendégeket.

Talán érdekes lehet, hogy mennyibe kerül egy ilyen túra. Budapestről való utazással, autópályadíjjal egy tanknyi benzinnel két főre nekünk nagyjából 65-70 ezer forintra jött ki ez a hat nap, amiben a borkóstolást és a borvásárlást kivéve minden benne van, így nekünk nagyjából napi 10-12 ezer forintra jött ki az út.

Végül pár szót arról, milyen is Tokajban a tél. Az időjárással nem volt szerencsénk, ahogy írtam is szinte minden részben a ködről, ezért nem igazán tudtuk megnézni a behavazott dűlőket, azonban szép látványt nyújtottak, még az autóban ülve is kedden. A borvidék csendesnek és kissé álmosnak hatott így télen, nyáron nagyobb a pörgés, azonban egyáltalán nem elvetendő ilyenkor túrázni Tokaj-Hegyalján.

Nyáron ki lehet menni a szőlőbe, és ezeknek a túráknak az emlékezetességéhez valóban hozzájárul a dűlőkben való barangolás, és jót tesz nekünk is, hogy a friss levegőn átfúj minket a szél, megsüt a nap, és nem valamilyen teremben vagy a pince mélyén kóstolunk és beszélünk a termőhelyről. Más érzés a szürkeségből a pincébe lépni, és a napfényből, a melegből. De azoknak, akik valamelyest már ismerik a borvidéket, jó időpont ilyenkor odautazni, mivel a borászoknak kicsit több idejük van, hosszabban és nyugodtabban lehet velük leülni beszélgetni, kóstolni.

Emellett, ahogy olvasható is, sokszor még csak készülő borokat is lehet kóstolni, ami szintén érdekes és izgalmas tapasztalás, főleg, ha valakinek lehetősége van az adott tétel életét később is követni. Így főleg borra orientált társaságoknak jó ilyenkor túrát szervezni a borvidékre, a családoknak inkább egy tavaszi, nyári, kora őszi hosszú hétvégét célszerű beiktatni, ahol a boros programokat egyensúlyba lehet hozni várlátogatással, szőlőben szaladgálással, strandolással, és ahogy a borvidék változik, nyárra talán lesz valami újabb látnivaló. Mindenesetre élmény volt újra a borvidéken lenni, sok jó beszélgetést és gondolatot fogok megőrizni a tokaji télből.

Ha kedvet kapott elutazni a téli Tokaj-Hegyaljára és fotókat is tervez ott készíteni, figyelmébe ajánlunk valamit: Tokaj és a tél címmel hirdet fotópályázatot ugyanis a Tokaj Alapítvány. Tokaji bort, oklevelet, pénzt, dicsőséget lehet nyerni.