Nálunk minden tudatos. Azt amúgy ki tudja megmondani, hogy mi/ki a szélsőséges? Én nem fogom, az biztos. Maga szerint az, mások szerint nem – ez így működik jól. Szerintem ez a vád korábban sem volt igaz, nem vitatva, hogy valaki érezhette így.
Tele voltak a műsorok szélsőséges figurákkal, akik mindenféle kritikai ellentartás nélkül mondhatták a dolgaikat.
Ez is egy vélemény, de azért itt álljunk meg egy szóra. A »szélsőséges« kifejezés nálam már minősítésnek számít, és azt szeretném elkerülni. Azt várom el a kollégáimtól is, hogy a véleményüket zárják be otthon a kamrába, ne hozzák be a Hír TV-be. Nálunk csak a vendégek véleménye számít, a miénk nem. Ha egy véleményt a jelenlegi törvények nem büntetnek, akkor hadd mondja el a képviselője – én így látom. Sőt, szerintem jobb, ha az olyan véleményeket is el lehetne mondani, amiket a törvény most büntet. Ez érvényes a holokauszttagadásra is. Nem jó megoldás, hogy ezt a törvény tiltja. Nem úgy kell megszüntetni a holokauszttagadást, hogy beteszem a büntetőtörvénykönyvbe, mert az attól még van! A magyar oktatási rendszer, a média és a politikai elit felelőssége, hogy az ilyen nézetek teljesen marginalizálódjanak. Az állandó minősítéssel az a gond, hogy az nem előre, hanem hátra visz, az nem épít, hanem rombol. Valakinek Heller Ágnes vagy akár Kertész Imre minősülhet szélsőségesnek. Valakit megbélyegeznek egy ilyen minősítéssel, aztán utána úgy is viszonyulnak hozzá. Konrád György azt nyilatkozza, hogy egyetért Orbán Viktorral a menekültkérdésben. Botrány lett belőle a baloldalon, úgy kezelték, mintha áruló lenne. Szerintem ez abnormális. Mint ahogy az is az, ha csak Kulka Jánost hallgathatom a tévében, vagy kizárólag Dörner Györgyöt. A Hír TV-ben ezt az egyensúlyt valósítottuk meg.”