Népvándorlás, népszavazás

„Hallgatom a miniszterelnököt, s már látom a bel- és külhoni vuduharcosokat, amint döfésre lendítik a kötőtűiket. Merthogy ez valóban kínos: egy politikus, aki nem fél és nem beszél mellé. Az új népvándorlás valóban történelmi tény, évtizedes folyamat: 2015-ben csak elkezdődött egy históriai éra.

S hogy el tudják-e engedni a néptől elszakadt európai vezetők az elveszett illúziókat és ideológiákat? Maguktól aligha. Nem riasztják őket sem a párhuzamos társadalmak, sem a muszlim migránsok integrálhatatlansága. Valóban nem veszik át a mi életmódunkat, ha azt látják, hogy – az övékkel ellentétben – a miénknek ez a dekadens vadliberális változata szétesőfélben van; s hogy a népvándorlás az életrevalóság viadala (ha feltett kézzel fogadjuk: diadala). A migráns (ha nem terrorista) valóban nem ellenség, hanem áldozat – de az érdekeink akkor sem egyeznek.

Hogy miként kell megállítani Brüsszelt (akár Arturo Uit), azt én nem tudom. Az Európai Bíróság szerintem kevés lesz hozzá, de a népszavazás legalább emlékeztet a népszuverenitásra, ha már a senki által meg nem választott Juncker és társai megfeledkeztek róla. Igen, a kvótavita nem egyéb, mint hogy a Titanic jégheggyel való ütközésekor melyik kabinba mennyi víz jusson. A széplelkű értelmiség meg azon vitázik, milyen zenét játsszon a zenekar.”