Orbán Ráhel pozíciószerzése nagyon rossz hír Magyarországnak, de Orbán Viktornak is az lesz

„Könnyen megérthető, hogy az ilyen királyi, vagy legalábbis nemesi családok kialakulása miért törvényszerű. Egyfelől mert az olyan periférikus demokráciákban, mint Magyarország, a politika olyan mocskos meló, hogy aki máshol is tud érvényesülni, nem nagyon vágyik a közelébe. Másfelől hiába is vágyna a közelébe: a csúcson ülők, akik a mocskos dolgokat elkövetik, inkább nem is engednek oda idegent. Csak a saját vérükben és a saját gázszerelőjükben bíznak, csak a rokoni szálat érzik elég erősnek ahhoz, hogy egészen konkrét bűncselekmények se tudják széjjelszakítani.

Logikus, hogy így gondolják, és rövid távon be is szokott válni. A hatalom összezár, és kéz kezet mos. A nemzetközi példák azonban azt mutatják, hogy hosszú távon senkinek sem jó, ha a hatalmon lévők rokonaikat hozzák helyzetbe.

Hogy miért nem jó az országnak, azt mindenki tudja.

De nem jó a helyzetbe hozott rokonnak sem, aki érdemtelen pozíciószerzésének köszönhetően közutálat tárgyává, szemét, de jogos viccek célpontjává válik. Így volt ez a közelmúltban az argentin Máximo Kirchnertől a tunéziai Imed Trabelsziig. Nem véletlen, hogy az Orbán Viktornál lényegesen gátlástalanabb és persze egyben dörzsöltebb Vlagyimir Putyin úgy óvja a lányait a nyilvánosságtól, ahogy.

A népharag pedig könnyen tud odáig gerjedni, hogy a nagyfőnök döntési helyzetbe kényszerül. Választhatja azt az utat, amit az üzbég Islam Karimov, aki jelenleg házi őrizetben tartja az évtizedeken át szabadon rabló lányát, így próbálva menteni a saját bőrét. És persze dönthet úgy is, hogy a család fontosabb számára a demokrácia látszatánál vagy valami OLAF-vizsgálatnál, ám ebben az esetben fel kell készülnie arra, hogy ha ő egyszer megbukik, egész rokonságát magával rántja.”