„A felelőssé tett, sokat szidalmazott altalaj nem véletlenül veszítette el stabilitását, és különben is, ennek bizonyosan voltak jelei, azaz meg lehetett volna előzni bajt. Arról nem is beszélve, hogy a vállalat – ahogy több más alucég – áttérhetett volna a száraztechnológiára, ahogy a katasztrófa után meg is tette. Ebben az esetben most nem lenne miről beszélni.
A károsultak által indított polgári perekben a legtöbb esetben a bíróság már jogerősen kimondta, hogy megállapítható a Mal Zrt. felelőssége, mert a cég azzal, hogy elmulasztotta ellenőrizni a gátfalak állékonyságát, és nem végzett megfelelő karbantartási munkákat, megsértette a felperesek magánlakáshoz, testi épséghez, emberi méltósághoz fűződő személyiségi jogait. Ha nem így ítélkezett volna a bíróság, a károsultak sem kaphattak volna sokmilliós, ám az elvesztett családtagokat, tönkrement életeket nem pótló kártérítést. Mi több, a polgári ügyekben eljáró bíróság szerint a Mal a mulasztás miatt nem volt képes elhárítani a készülő veszélyt. A Fővárosi Törvényszék úgy ítélt: a gát tervezése és a létesítmény megépítése is hibás volt, a karbantartás elmaradása pedig ugyancsak felveti a cég felelősségét.
– Miként lehetséges, hogy az egyik bíróság elítéli, a másik felmenti ugyanannak az ügynek vádlottjait-alpereseit? – kérdezhetik most sokan okkal és joggal. Ezt nem a mi tisztünk eldönteni, ám az biztosnak látszik: alapvető és rendszerszintű problémák feszülnek egymásnak e tragédia kapcsán.”