Ennyit ér az emberélet?

„A felelőssé tett, sokat szidalmazott altalaj nem véletlenül veszítette el stabilitását, és különben is, ennek bizonyosan voltak jelei, azaz meg lehetett volna előzni bajt. Arról nem is beszélve, hogy a vállalat – ahogy több más alucég – áttérhetett volna a száraztechnológiára, ahogy a katasztrófa után meg is tette. Ebben az esetben most nem lenne miről beszélni.

A károsultak által indított polgári perekben a legtöbb esetben a bíróság már jogerősen kimondta, hogy megállapítható a Mal Zrt. felelőssége, mert a cég azzal, hogy elmulasztotta ellenőrizni a gátfalak állékonyságát, és nem végzett megfelelő karbantartási munkákat, megsértette a felperesek magánlakáshoz, testi épséghez, emberi méltósághoz fűződő személyiségi jogait. Ha nem így ítélkezett volna a bíróság, a károsultak sem kaphattak volna sokmilliós, ám az elvesztett családtagokat, tönkrement életeket nem pótló kártérítést. Mi több, a polgári ügyekben eljáró bíróság szerint a Mal a mulasztás miatt nem volt képes elhárítani a készülő veszélyt. A Fővárosi Törvényszék úgy ítélt: a gát tervezése és a létesítmény megépítése is hibás volt, a karbantartás elmaradása pedig ugyancsak felveti a cég felelősségét.

– Miként lehetséges, hogy az egyik bíróság elítéli, a másik felmenti ugyanannak az ügynek vádlottjait-alpereseit? – kérdezhetik most sokan okkal és joggal. Ezt nem a mi tisztünk eldönteni, ám az biztosnak látszik: alapvető és rendszerszintű problémák feszülnek egymásnak e tragédia kapcsán.”