„hvg.hu: A hatalom mai képviselőivel egykoron baráti kapcsolatban voltál, közös katonaélmények, pártalapítás, vagy hogy csak messzebb ne menjek, Kövér Lászlónak hívták a Narancs első felelős kiadóját, amely tény 2016-ben meglehetősen perverznek tűnik. Talán te tudod rá a választ: ez egy igazi változás? Hiszen itt az újdonsült oroszbarátságon kívül van még vagy 50 olyan dolog, amiben homlokegyenest mást gondolnak az egykori »fiúk«. Vagy a professzionális politika mindig is egy bábszínház volt, pillanatnyi érdekekkel, tehát felesleges beleképzelni többet?
V. B. A.: Régi gitt. De vannak újszülöttek is. Tehát én azzal a körrel mozogtam együtt, akik később leléptek, és vagy az SZDSZ-ben vagy függetlenként találtak otthonra 93-94 táján. Közhely, de nem lehet nem elmondani, hogy akkoriban felismerték Orbánék, hogy lesz egy politikai vákuum, amit be lehet tölteni, és elmentek jobbra – ennyi a történet leegyszerűsítve. Érdekalapú változás volt, nem személyiségfejlődés gyümölcse. Orbán Viktor személyiségrajzát pedig nem most szeretném széles mozdulatokkal megrajzolni…
hvg.hu: Pedig jó lenne, mégis csak egy posztjáról kirobbanthatatlannak tűnő miniszterelnökről beszélünk, aki meghatározza a magyar valóságot.
V. B. A.: Nem értek egyet Lázár Jánossal, aki szerint még hetven évig a Fidesz fogja fújni a passzátszelet. Persze nincs ellenzék, és ez nagy probléma. Nincs olyan vezető politikus, aki hiteles tudna lenni, élére tudna állni az elégedetlen tömegeknek. Nem mintha azt gondolnám, hogy a politika kizárólag személyes ügy lenne, de a régi marxi axiómának igaza van abban, miszerint a személyiség szerepe is számít a történelemben. De a ciklikus természet miatt nem látom lehetőnek a hosszú távú berendezkedést.
Magyarországon sajnos az egyéni kijárás felől közelítik a hatalmat, ez vastagon kádárizmus. A mai autoriter hatalom ezt kihasználja. Nálunk nincsenek csecsen terroristák, nem robbantanak panelházakat, és nem gyilkolnak újságírókat. Ezek fontos különbségek a Sztálin–Putyin-vonaltól. De ettől még ez egy kádárista tömeglélektani alapokra építő, újfeudális, mezőgazdaságban és kultúrában egyaránt nagybirtokokat építő, csókosoknak kedvező, tudás-, kreativitás- és piacellenes ország, ami ellen a legkisebb közös osztó alapján, ami a Nyugat, nyugatosság, a konzervatív liberálisoktól a kollektivista anarchizmusig közösen, együtt kellene fellépni. Aki erre tud választási koalíciót szervezni, az veri majd le a Fideszt.”