Jövő nevű nagybátyánk

„Kitapintható itt egy törésvonal, csak ehhez a munkásökölnél kicsit finomabb kéz kellene. Valami fontos, ami definiáló erővel bírhatna, ha a magát progresszívnek nevező ellenzék nem vélekedne úgy, hogy a haladás egyetlen kifejezőeszköze a fizetésemelés követelése. A baloldali hagyományban ott van Farkas Bertalan is, nemcsak a gulyáskommunizmus. A jövő és a változás igenlése olyan alapállás, ami sikerre visz nemzeteket és pártokat, ha képesek belakni, tartalommal megtölteni és programot csinálni belőle. Ez ma parlagon heverő alternatíva, ugyanis a kormánypárt lassan semmi mást nem kínál, mint ennek tagadását. Részéről a jövő befejeződött. Sőt: a jövő nemkívánatos, mivel neki most jó, viszont már a jelenkor valósága is kellemetlenül liberális meg modern.

A XXX. század magyarjai (…) megemlékeznek majd arról, amikor az ómagyaroknak kifejlődött a modern értelemben vett agyuk. Lehet, hogy kissé kiszínezik, mint a betlehemi műsort; úgy adják elő, hogy egyszer csak a fejünkhöz kaptunk, és észrevettük, hogy mennyi mindent csinálunk ösztönből, mint az állatok, és ehhez képest mennyivel jobbat tesz nekünk, ha ésszel döntünk. Talán úgy hangzik majd a népmese, hogy volt egy napvihar, amikor kiment az áram, és a magyarok megálltak egy napra gondolkodni. Átbillent a fejükben egy kapcsoló, és rájöttek, hogy nekik 2020 és 2048 fontosabb, mint 1920 és 1848…”