„A török hatóságok teremtik hát meg azokat a feltételeket – azt a kényszerhelyzetet –, amelyben a Törökországban menedéket kereső szíriaiaknak nincs is más választásuk, mint hogy a továbbállás lehetőségén morfondírozzanak. Ha ebben pedig egyszer a Muzulmán Testvériség is meglátja az üzletet, akkor onnantól már egyenes út vezet addig, hogy ezek az emberek fegyverré váljanak a terroristák kezében. Miközben már csak ez az alapszituáció is jövedelmező munkát ad huszonötezer embercsempésznek. Miért jó ez Törökországnak? Recep Tayyip Erdogan köztársasági elnök olyan zsarolási potenciált termet magának, amellyel az unió egészét sakkban tarthatja. Dánia tegnap visszaállította a határellenőrzést a dán–német határon – jelentette be Lars Lokke Rasmussen dán miniszterelnök. Felbolydult a kontinens…
Emlékezzünk csak, hogyan rohant tavaly Angela Merkel kancellár Ankarába Erdogannal egyezkedni, ígért neki sok-sok pénzt a menekülttáborok ellátására, s letette a nagyesküt arra is, hogy felújítják és felgyorsítják Törökország uniós csatlakozási tárgyalásait. S talán már a kancellári rendeletet is megfogalmazták (a rendeleti kormányzásba vetett hiú reménnyel…) a török csatlakozás ratifikálására. Erdogan tehát úgy tartja sakkban Európát, és elsősorban annak nyugati részét, hogy az még hálás is neki ezért. Nemcsak a Muzulmán Testvériség kezében váltak hát fegyverré ezek az emberek… Csak a menekültáradatot nem tartóztatja fel egyelőre senki sem. A kérdés immár csak az, hogy miért is várnánk el ezt olyasvalakitől, akinek éppen a jelenlegi helyzet konzerválása az érdeke…”