Sosem fogjuk megtudni, hogy Putyin orosz államfő adta-e ki a parancsot a britekhez átállt egykori orosz ügynök megölésére.
„Itt is, ott is propaganda célokra használják a hasonló ügyeket. Ezért sosem fogjuk megtudni, hogy Putyin orosz államfő adta-e ki a parancsot a britekhez átállt egykori orosz ügynök megölésére, avagy a hierarchia alsóbb szintjén lévő vezető. Már ha egyáltalán Oroszországban adták ki az utasítást. Mert az is lehetséges, hogy orosz milliárdos oligarchák, illetve különféle titkosszolgálatok, köztük az oroszországi mellett amerikaiak és a britek piszkos játszmáinak volt része a gyilkosság. Mindezekkel kapcsolatban az egyik állítás áll szemben a másikkal.
A kérdés tehát nem az, hogy mi az igazság? Mert azt még egy olyan esettel kapcsolatban sem sikerült eddig kideríteni, mint a Kennedy-gyilkosság. Viszont a Litvinyenko-ügy Klubrádiós tálalásának módja és az orosz állami tévében való feldolgozása közötti ellentmondás arra világít rá: az orosz lakosság koránt sincs annyira megfosztva a tájékozódás lehetőségétől, mint ahogyan itt, Magyarországon beállítják akár tekintélyes személyek. Ellenkezőleg. Már leírtam valahol, hogy mindent látok a világban történtekről az oroszországi híradóban, mint amit az Euronews-on, de annak felét sem az Euronews-on, mint amit az oroszországi állami tévéhíradóban. Ugyanis manapság jóllehet előfordul az események tudatos elhallgatása is, de elsősorban nem ezzel, hanem a történtek értelmezésével operál a propaganda. Ahogyan ez nálunk is történik pro és kontra.”