3. nap – 2016. január 27. szerda
Az időjárás egyelőre nem túl kegyes velünk, hiszen a harmadik nap reggelén az eddigi legnagyobb köddel fogadott minket, így az ébredés nem ment olyan könnyen, mint előző nap, nehezen léptünk ki a vendégház meleg és jó hangulatú szobájából. Pedig az utca másik végén Zsiraiék pincészeténél Kata fél kilencre várt minket, hogy a pincében megnézzük, miként állnak a 2015-ös tételek a hordókban.
A 2015-ös tételek mindegyike jó savú, kellően gyümölcsös és fűszeres, jól iható tételek lesznek Zsiraiéknál ebből az évből. Kata elmondta, hogy a savak miatt aggódtak ők is az évjáratban, de mindegyik borban a helyükön vannak, a félszáraz sárgamuskotálytól az összes dűlős hárslevelűn és furminton át. Most talán a Padi-hegy, a Teleki és a Középhegy-dűlő furmintja volt a legjobb állapotban. A Teleki-dűlő bora egy kis mikrotétel, aminek a savai alacsonyabbak, de a bor már szinte kész, egy nagyon kellemes, gyümölcsös, sárgadinnyés, jól iható bor, amit a maradékcukor kedvessé tesz.
A Padi-hegy és a Középhegy ezzel szemben a magasabb savaival, az ásványosságával, a fűszerességével és az eleganciájával lehet majd a fogyasztók kedvence. Kata közben mesélt arról, hogy rengeteg terve van: szeretne telepíteni, átoltani, az egyes dűlők parcelláit jobban megismerni, hordókat vásárolni, úgyhogy terv van bőven a pincészetnél a következő évekre is, fokozatosan építkeznek.
Az új borok kóstolója után Kata átvitt minket Bartáékhoz a Rákóczi-Aspremont kúriához. Miközben vártunk a kóstolóra, az épületet újra lefotóztam kívülről, így nagyhangú hétfő esti barátom újra megjelent.