Kegyelmes úr

„De mit tudhat F. Flórián, hogy megannyi kudarc és gyanús ügy ellenére még mindig élvezi a kormány bizalmát? Ahelyett, hogy végre a cigányság felzárkózásának módszereiről, valós intézkedésekről folyna szakmai vita, a roma közösségek élén álló senkik körül forog a közbeszéd. Most éppen egy olyan ember körül, aki még az állítólagos diplomáját kibocsátó egyetem nevét sem tudja leírni pontosan.

A kormány tehetetlen, mivel a leszakadt társadalmi tömegek felemelése lehetetlen? Nincs ehhez elég rátermett ember sem? A feladat hatalmas, s véghezvitele emberöltőnyi időt vehet igénybe, de ötletek és példák sora áll rendelkezésre. Csak éppen a mikroszinten már megvalósított csodákat fel kellene karolni. Példaként: Cserdiben, Hernádszentandráson, Ongán, Göncön, az ország igen nehéz sorsú településein fóliasátrakat állítottak, helyben termesztett fűszereket dolgoznak fel, a gyümölcsből lekvárt főznek. Az élet ott sem édes, de már nem is annyira keserű. Közösséget építenek, a hétköznapokat próbálják értelemmel megtölteni. Sőt, mára pénzt is keresnek ezzel. Nem sokat, de a segélynél és a közmunkásbérnél többet. Érthetetlen, hogy ha már a kormány feltétlen szabadulni akar az állami földek egy részétől, miért nem bocsátanak területeket – ahol ez lehetséges – önkormányzatok vagy civil közösségek rendelkezésére. Számtalanszor halljuk polgármesterektől, mekkora a földínség. Érthetetlen az is, miért nem létesülnek sorra a nagyobb településeken magas oktatási színvonalon működő bentlakásos iskolák, ahol nemcsak tanítják, hanem valóságosan nevelik is a szociálisan, gyakran személyiségfejlődésükben is leszakadt fiatalokat. A baloldali kormányok ennyit sem tettek a hátrányos helyzetűekért? Persze hogy nem, csak ne ez legyen már folyton az ellenérv.”