Demográfiai New Deal

„Úgy kell az állam pénzét a népességgyarapodás céljaira elkölteni, hogy az egyrészt meg is valósuljon, de ami legalább ilyen fontos, hogy az elköltött pénz rögvest újabb olyan belföldi jövedelmeket generáljon, amiből a pénzmegelőlegező állam akár rövid távon visszakapja adók formájában a demográfiai befektetését. Az ilyen módon gazdaságbarátra formált demográfiai New Deal abban is hasonlít Roosevelt elnök művére, hogy ő is és mi is a tőke mohósága által keltett krízist igen erős és tartós állami beavatkozással orvosoljuk. (...)

Bár nem kormányzati intézkedés következménye, de sokat segítenek az alacsony energiaárak is, hiszen százmilliárdok maradnak meg hazai jövedelemként ahelyett, hogy külföldre távoznának. Ha valóban New Dealt akarunk, akkor ennek még komplexebbnek és természetesen hosszú távúnak kell lennie. Számtalan család- és egyben gazdaságbarát megoldás kínálkozik még a foglalkoztatás területén, mint a távmunka, részmunkaidő stb. Ezekhez az szükséges, hogy törvények billentsék ki a cégeket megszokottságuk okán tévesen hitt kényelmükből.

Gigászi erők szunnyadnak abban is, hogy az anyagi érdekeltséget növeljük a generációk együttműködésében. Azokat a nyugdíjba vonuló szülőket, akik adófizető gyermekeket neveltek, nyugdíjba vonulásukkor már régóta prémiumban kellene részesíteni. Ez példával szolgálna a következő generációknak is. Végül nagyon fontos lenne, hogy a krízis kirívóan veszélyes mértéke miatt az új családpolitikát tartóssá tegyük, hogy abból későbbi kormányok se tudjanak kibújni. Ehhez lenne szükség egy gazdaságbarát kétharmados törvénycsomag elfogadására, amihez jelenleg jó reményeket lehet fűzni.”