A dobókocka-lecke – Kölnről és az emberi természetről

2016. január 19. 10:41

Kölnben szilveszter éjszakáján egy valószínű esemény következett be: két kulturális struktúra ütközött össze, és ezúttal az európai struktúra húzta a rövidebbet.

2016. január 19. 10:41
Bencsik Gábor
Bencsik Gábor
Mandiner

A matematika a természettudomány költészete. Ahogy a vers, a számtudomány is alkalmas a valóság jelenségeinek sűrített megragadására és leírására. Amikor tehát a tapasztalati valóságot sehogy sem tudjuk értelmezni, jól tesszük, ha a matematikához fordulunk segítségért. Nem fogunk csalódni.

Senki számára nem lehet kétséges, hogy a kölni szilveszter éjszakán történteket értelmeznünk kell. Az eddigi viták alapján a legfontosabb eldöntendő kérdéssé az vált, hogy van-e összefüggés az elkövetők etnikai hovatartozása és a cselekmények között, vagy csupán elvetemült egyének egyidejű, alkalom szülte tetteiről van szó. A magát liberálisnak tekintő értelmezés az utóbbit úgy fogalmazza meg, hogy „nem érdekel a bűnözők bőrszíne”, egy másik értelmezés viszont törvényszerű kapcsolatot lát az etnikum és a magatartás között. 

A dobókockáról és a jóslásról

Kinek van igaza? A válaszhoz a matematika egyik rendkívül izgalmas ága, a valószínűségszámítás vihet közelebb. A legjobb a klasszikus eszközhöz, a hatlapos dobókockához fordulnunk (más számú lappal határoltak is léteznek, bár azokat csak az egyszerűség kedvéért nevezhetjük kockának). 

Vessünk tehát dobókockát. Mindnyájan tudjuk, hogy a kockának „szabadságában áll” bármelyik lapra fordulni, méghozzá azonos valószínűséggel. Az eredményt tehát nem tudjuk megjósolni. 

Most vessünk tíz dobókockát. Ebben az esetben is igaz, hogy külön-külön egyiknek az eredményét sem tudjuk megjósolni, mind a tíz ugyanolyan eséllyel fordulhat bármelyik lapjára. Csakhogy alapvetően más a helyzet, ha a tíz eredmény összegét nézzük. Erről már bátran jósolhatunk: a legvalószínűbb a 30 és 40 közötti eredmény lesz, a legkevésbé valószínű pedig a két szélsőérték, a 10-20-as és az 50-60-as sáv. (Rövid magyarázat: a rengeteg lehetséges esemény közül csak az ad 10-et, ha mind a tíz kocka 1-est mutat, de például a 35-ös eredmény nagyon sok lehetséges kombinációval kijöhet.)

Íme az ígért paradoxon: egyetlen kockákról nem lehet megjósolni, hogyan viselkedik majd, a belőlük álló sokaságról azonban igen. 

Jön a következő kérdés: az emberi viselkedés hasonlítható-e a dobókockáéhoz? A válasz igen. Az indoklást a kulturális antropológia adja meg, amely szerint – noha minden ember „tiszta lappal” születik – felnövekvésünk során a szüleinktől, rokonainktól, a minket körülvevő közösségtől, tágabb értelemben a kultúránktól átvesszük a hiteinket, vágyainkat, félelmeinket, törekvéseinket, az egész világhoz való viszonyunkat. Claude Lévi-Strauss volt az a társadalomtudós, aki teljes részletességgel kidolgozta ezt a megfigyelést. Az ő immár több mint fél évszázados munkásságából tudjuk, hogy ha akarjuk, ha nem, egymástól eltérő társadalmi struktúrákba illeszkedve élünk, és ezek a struktúrák döntően befolyásolják a világhoz való viszonyunkat. 

Törekvéseink száma és jellege meghatározott

De kanyarodjunk vissza a dobókockához. Az emberi szellem milliárdszor bonyolultabb, mint egy hatlapos dobókocka, lapjainak (hiteinknek, vágyainknak, félelmeinknek, törekvéseinknek) száma és jellege mégis meghatározott. 

Ez azonban az egyént éppúgy nem determinálja, mint a dobókockát a sok kockával várható eredmény. A paradoxont a társadalomra így lehetne lefordítani: a strukturális antropológia semmit sem tud és nem is állít az egyénről, de nagyon sokat az egyének által alkotott sokaságról. 

A rasszista alapvetően téved, amikor az egyéntől feltétlenül azt a viselkedést várja, amit a sokaságtól – mintha minden dobókockánál hármas vagy négyes eredményre számíthatna. A liberális akkor téved, amikor tagadja, hogy egy adott sokaságtól megjósolható viselkedés várható – mintha magát a valószínűségszámítást tagadná. 

Kölnben szilveszter éjszakáján egy valószínű esemény következett be: két kulturális struktúra ütközött össze, és ezúttal az európai struktúra húzta a rövidebbet. Ebből azonban továbbra sem következik, hogy a konfliktust okozó struktúra bármely tagja személyében megítélhető a konfliktus alapján. 

Ennek a paradoxonnak a megértése, a megértésből a megfelelő következtetés levonása most Európa egyik legnagyobb leckéje. A másik a biológiai reprodukció képességének visszaszerzése – de az már egy másik történet.

Összesen 49 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
kjkj945
2016. január 19. 18:33
A svájci moszlimokat sérti a zászló fehér keresztje.
Orange79
2016. január 19. 14:55
Az sem igaz, hogy minden ember "tiszta lappal" születik. A poszáta fészkében kikelő kakukk sem válik poszátává. Egy hosszú lábú, hosszú karú néger jobb kosárlabdázó lesz mint egy hasonló magasságú fehér mivel antropológia jellegeik eltérő módon alakultak. A sztereotípiák nem véletlenül alakultak ki, néhány kivétel nem tudja megcáfolni a nagy átlagra érvényes megállapításokat. A fehér rasszon belül sem egységesek a típusok, más a mediterránok habitusa mint mondjuk a nordikusoké, a dináriaké, a kelet balti típusé vagy az alpi csoporté. Az intelligencia szempontjából a legjobb eredményeket a mongoloidok, ázsiaiak produkálták, az európidok szorosan mögöttük következtek majd erősen lemaradva a negroidok, feketék. Természetesen minden csoportban vannak kimagaslóan intelligensek és mélységesen ostobák de a természet a gauss görbe szerinti harang alakú elosztást követi, az átlag matematikailag pontosan kiszámítható. A matematika szerencsére még nem PC, a háromra és az ötre nem mondjuk azt, hogy mindkettő 4.
Morgen
2016. január 19. 14:07
Merkel dobókockái mindig a hatoson állnak meg. Egy "kis" segítséggel.
wodan
2016. január 19. 14:05
A pákapcsolathoz csakugy mint a táncba, két emberen áll a vásár. Az nem elég ha az egyik fél, társadalom megteremti az integrációo ofeltételeit. Mert nyilvánvaló, hogy igyekszik megteremteni, befoga, tolerál, türelmes, segítőkész, hajlik rá..stb. Ahoz, hogy a tánc, integráció müködjön a másik félnek, társadalomnak is llépnie kell. Elfogadó, alkalmazkodó, igyekvő, szerény..stb kellen, hogy legyen. Példák és ellenpéldák mindkét táborban vannak. De az öszkép alapján az látható, hogy míg europa összeségében inkámbb befogadó, tolleráns...stb addig a jövevények kirekesztőek, elutasítóak. Összeségében az integrációs, multikulti nem müködik. Ami pedig nem megy azt nem kell erőltetni. Isten a tanum rá én egy arab vagy afrikai emberre se akarom ráerőltetni a vallásomat, kulturámat, szokásaimat. Nyugodtan erőszakolhatják, öldöshetik egymást továbra is, élhetnek infernális barbár viszonyok közt. Mehetnek viszlát nem eröszak a civilizáltság.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!