Kölnben szilveszter éjszakáján egy valószínű esemény következett be: két kulturális struktúra ütközött össze, és ezúttal az európai struktúra húzta a rövidebbet.
A matematika a természettudomány költészete. Ahogy a vers, a számtudomány is alkalmas a valóság jelenségeinek sűrített megragadására és leírására. Amikor tehát a tapasztalati valóságot sehogy sem tudjuk értelmezni, jól tesszük, ha a matematikához fordulunk segítségért. Nem fogunk csalódni.
Senki számára nem lehet kétséges, hogy a kölni szilveszter éjszakán történteket értelmeznünk kell. Az eddigi viták alapján a legfontosabb eldöntendő kérdéssé az vált, hogy van-e összefüggés az elkövetők etnikai hovatartozása és a cselekmények között, vagy csupán elvetemült egyének egyidejű, alkalom szülte tetteiről van szó. A magát liberálisnak tekintő értelmezés az utóbbit úgy fogalmazza meg, hogy „nem érdekel a bűnözők bőrszíne”, egy másik értelmezés viszont törvényszerű kapcsolatot lát az etnikum és a magatartás között.
A dobókockáról és a jóslásról
Kinek van igaza? A válaszhoz a matematika egyik rendkívül izgalmas ága, a valószínűségszámítás vihet közelebb. A legjobb a klasszikus eszközhöz, a hatlapos dobókockához fordulnunk (más számú lappal határoltak is léteznek, bár azokat csak az egyszerűség kedvéért nevezhetjük kockának).
Vessünk tehát dobókockát. Mindnyájan tudjuk, hogy a kockának „szabadságában áll” bármelyik lapra fordulni, méghozzá azonos valószínűséggel. Az eredményt tehát nem tudjuk megjósolni.
Most vessünk tíz dobókockát. Ebben az esetben is igaz, hogy külön-külön egyiknek az eredményét sem tudjuk megjósolni, mind a tíz ugyanolyan eséllyel fordulhat bármelyik lapjára. Csakhogy alapvetően más a helyzet, ha a tíz eredmény összegét nézzük. Erről már bátran jósolhatunk: a legvalószínűbb a 30 és 40 közötti eredmény lesz, a legkevésbé valószínű pedig a két szélsőérték, a 10-20-as és az 50-60-as sáv. (Rövid magyarázat: a rengeteg lehetséges esemény közül csak az ad 10-et, ha mind a tíz kocka 1-est mutat, de például a 35-ös eredmény nagyon sok lehetséges kombinációval kijöhet.)
Íme az ígért paradoxon: egyetlen kockákról nem lehet megjósolni, hogyan viselkedik majd, a belőlük álló sokaságról azonban igen.
Jön a következő kérdés: az emberi viselkedés hasonlítható-e a dobókockáéhoz? A válasz igen. Az indoklást a kulturális antropológia adja meg, amely szerint – noha minden ember „tiszta lappal” születik – felnövekvésünk során a szüleinktől, rokonainktól, a minket körülvevő közösségtől, tágabb értelemben a kultúránktól átvesszük a hiteinket, vágyainkat, félelmeinket, törekvéseinket, az egész világhoz való viszonyunkat. Claude Lévi-Strauss volt az a társadalomtudós, aki teljes részletességgel kidolgozta ezt a megfigyelést. Az ő immár több mint fél évszázados munkásságából tudjuk, hogy ha akarjuk, ha nem, egymástól eltérő társadalmi struktúrákba illeszkedve élünk, és ezek a struktúrák döntően befolyásolják a világhoz való viszonyunkat.
Törekvéseink száma és jellege meghatározott
De kanyarodjunk vissza a dobókockához. Az emberi szellem milliárdszor bonyolultabb, mint egy hatlapos dobókocka, lapjainak (hiteinknek, vágyainknak, félelmeinknek, törekvéseinknek) száma és jellege mégis meghatározott.
Ez azonban az egyént éppúgy nem determinálja, mint a dobókockát a sok kockával várható eredmény. A paradoxont a társadalomra így lehetne lefordítani: a strukturális antropológia semmit sem tud és nem is állít az egyénről, de nagyon sokat az egyének által alkotott sokaságról.
A rasszista alapvetően téved, amikor az egyéntől feltétlenül azt a viselkedést várja, amit a sokaságtól – mintha minden dobókockánál hármas vagy négyes eredményre számíthatna. A liberális akkor téved, amikor tagadja, hogy egy adott sokaságtól megjósolható viselkedés várható – mintha magát a valószínűségszámítást tagadná.
Kölnben szilveszter éjszakáján egy valószínű esemény következett be: két kulturális struktúra ütközött össze, és ezúttal az európai struktúra húzta a rövidebbet. Ebből azonban továbbra sem következik, hogy a konfliktust okozó struktúra bármely tagja személyében megítélhető a konfliktus alapján.
Ennek a paradoxonnak a megértése, a megértésből a megfelelő következtetés levonása most Európa egyik legnagyobb leckéje. A másik a biológiai reprodukció képességének visszaszerzése – de az már egy másik történet.
Annak ellenére, hogy nem értek egyet Donald Trump belpolitikai programjával, politikai stílusával, Európát illető gazdasági elképzeléseivel, számítok arra, hogy elnökként változást hozhat az egyre elviselhetetlenebb állóháborúban.
Kérdezhetnéd persze, hogy minek beszélek itt önmagamról, amikor te vagy a levél címzettje. Azért, kedves Péter, mert megszólítva érzem magam. Általad érzem megszólítva magam. Győrffy Ákos írása.
Az ukrán elnök Davosban figyelmeztette az EU vezetőit, hogy erősítsék meg magukat, mert az amerikaiak távol lesznek, az oroszok pedig közel.
A Nemzeti Közszolgálati Egyetem elindította Nemeskürty István Tanárképző Karát, amelyhez első, országosan is kiemelt gyakorlóiskoláját is megtalálta: az Óbudai Árpád Gimnáziumot, amelynek tantestülete nagy többséggel támogatta az NKE fenntartásába kerülést. Nánay Mihály rektori megbízottal, a gimnázium életében kiemelkedő szerepet játszó tanárral a fenntartóváltást érő kritikákról és a tervekről beszélgettünk.
A francia elnök úgy látja, hogy Európa túlzottan ki van szolgáltatva Washingtonnak.
Az ukrajnai gáztranzit leállítása is fókuszban lesz.
Hoppon maradnak az (egykori) demokrata mélyállam magyarországi kitartottjai is.
Majka üzenete egyértelmű, de akkor nem illik „a független szórakoztatóművész” komfortos köpenyébe visszabújni.
