Újságírás

„G. Fodor Gábor az alábbiakban foglalta össze a konzervatív újságírás lényegét: »Mindenkinek megadja, ami neki jár. A nagyságot értékeli. Az alávalót lenézi. A ribancot annak nevezi, ami. A tehetséget biztatja. Az államférfit tiszteli. A közösséghez pedig mindig úgy beszél, hogy 'hajrá, magyarok!'«. Az összefoglaló nem csak úgy, előzmények nélkül született, mintegy útmutatóként tudni vágyó és újságírónak készülő ifjak számára. Nem. Reakcióként született, egészen pontosan magyarázat gyanánt. Ugyanis G. Fodor Gábor hírportálja közzétett valamit, amit nem lett volna szabad közzétennie. Azt akarták megmagyarázni. De nem lehet megmagyarázni. És mert nem lehet megmagyarázni, hát akkor elmondjuk, hogy szerintünk mi a konzervatív újságírás.

A konzervatív újságírás a legbonyolultabb műfaj manapság. Hiszen naponta ki kell találni. A konzervatív újságíró nem fél semmitől, leginkább nem fél szembeúszni az árral. S ha a konzervatív újságíró mégis fél valamitől, akkor a középszerűségtől és a bulvártól fél.

A konzervatív újságíró nem farizeus. Eo ipso nem lehet az. A konzervatív újságíró hasgörcsöt kap egy Solymosi Frigyes-publikációtól, és álmából felkeltve meg tud írni egy Mészáros Tamás-opust. A konzervatív újságíró soha nem írja le azt a szót, hogy mindazonáltal, továbbá azt sem, hogy másrészt.

(...)

Egy szó mint száz, konzervatív újságíró soha, de soha nem áll le ellenfelei családtagjairól csámcsogni, soha, de soha nem rángat elő húsz-harminc éves fényképeket lejáratás céljából, soha, de soha nem ribancozza le ellenfelei feleségét, mert például a konzervatív újságíró hallott már Mária Magdalénáról is. És konzervatív újságíró soha, de soha nem engedne meg magának olyasmit, hogy az ellenfele gyereke kapcsán arról elmélkedjen, vajon »az apja politikai vagy az anyja pornófotós« nyomdokaiba lép-e.

Aki ilyet tesz, az nem konzervatív újságíró, hanem csimasz. Pontosan olyan, akiktől konzervatív újságírónak kijön a gálája. Sajnálom.”