2015. „rügyfakadástól lombhullásig” Szekszárdon

Az idei évben később ébredt fel a szőlő a tavalyi évhez képest. Ez nagyon jó volt, mert nem húzódott el a rügyfakadási periódus. Egyöntetűen és lendületesen fejlődtek a rügyek, így a kórokozók és a kártevők nem tudtak fölszaporodni. A májusi időszakban gyorsabban nőttek a hajtások. A havi átlagcsapadék nagyon magas, 107,3 mm volt, ezzel az elmúlt 40 év legcsapadékosabb májusa volt.

A szőlő már május első dekádjában a fürtmegnyúlás állapotában volt, két hét múlva a virágzás is beindult. Veszélyes időszak következett a sok csapadék miatt, ezért a növényvédelmet erős kézben kellett tartani. Több területen megjelent a mészklorózis tünete, valószínűleg ebben is a sok csapadék miatti talajlevegőtlenség játszott szerepet.

Június 15-ig a szőlők elvirágoztak, szépen kötöttek. A hónap elején kánikulai meleg, a hónap végén pedig hűvösebb időszak következett. A csapadékból ebben a hónapban csak 15,3 mm hullott, ami viszont az elmúlt 40 év legszárazabb júniusát jelentette.

A következő hónapban három meleghullám, majd mindannyiszor lehűlés érkezett. Július 15-e körül megjelentek a tarkuló szőlőszemek. A hőségnapok miatt nagy jelentősége volt az óvatos zöldmunkának.

Az augusztus nagyon meleg volt, az átlagos hőösszeg közel 2 fokkal volt magasabb a 40 éves átlagnál. Hónap végére 184,6 mm csapadék hullott 3-4 nap alatt. Ez a szokásos átlag háromszorosa. A szeptemberünk átlagosnak mondható, de ismét nagy mennyiségű, 70 mm csapadék érkezett.

A rosénak való pinot noirt szeptember elején szüreteltük nagyon szép állapotban, az ebbe kerülő kékfrankos a megszokottnál ugyancsak finomabb savakkal és illatosabban érkezett. Ezután szeptember 20-án szüreteltük a kadarkát, ami jó döntésnek bizonyult, mert még egészséges állapotban szedhettük le. A borvidékünkön a későbbre hagyott kadarkákat súlyos botrytis járvány érte, ezeken a szőlőültetvényeken szinte megsemmisült a kadarka. Szeptember 23-tól megkezdtük a kékfrankos szedését szerencsére nagyon jó állapotban. Ennél a fajtánál érződött leginkább, hogy a cukor beépülés lelassult, szinte leállt. Hiányoztak a hűvös éjszakák.

A merlot szőlőt október 6-án kezdtük szedni. Ennél a fajtánál éreztük leginkább, hogy a legszebb bor ebből fog születni (21 mustfok, 7 sav, 3,2 ph).

Október közepe körül Szekszárd ismét sok csapadékot kapott (117,3 mm-t), ez a sokévi átlag háromszorosa volt.

A kissé „szeszélyesnek” mondható időjárás miatt a szüreteinket a napszúrás ellen védekezve sapkában, kalapban kezdtük, majd a végén az esőkabát és a gumicsizma volt nélkülözhetetlen.

Végkonklúzió: Az idei évet összességében jónak értékeljük. Egyre nagyobb figyelmet követel a melegedés miatti fürttakarás. Úgy látszik az időjárási szélsőségek erősödnek. Talajunkat a szőlősorok között is védeni kell. Mi elkezdtük a talaj takarását több fű és pillangós faj keverékével. Ugyancsak nagy jelentőségét látjuk a késő őszi talajlazításnak, az összes téli csapadék befogadása és a levegőtlenség megszüntetése miatt.

Már 25 éve dolgozunk dűlőinkben, lassan megismerjük őket, és az újratelepítéseket is ennek szellemében végezzük. Tisztul a kép, és lassan összeáll. Mi is lehetne nagyobb célunk, mint igazi szekszárdi borokat készíteni, és ezzel megörvendeztetni embertársainkat. Elegáns szerkezet és sok gyümölcs. Mi ebben hiszünk, és azon leszünk, hogy az idei évjáratból is ezt tudjuk bemutatni. Ha az október szép napos lett volna Szekszárdon, és kevésbé csapadékos, akkor egészen különleges évjáratot tudtunk volna realizálni. Ez sajnos nem jött össze maradéktalanul, így a remény marad a következő évre.

Szekszárd, 2015. december 02.
Vida Péter