Az ellentmondás, ami nemcsak az ő esetében ordít, hanem a luxusjobboldal minden figurájából. A személyes integritás hiánya: hogy másmilyen országot csinál, mint amiben ő maga jól érezné magát.
„Nyilván nincs mindenkinek pénze csak úgy kiruccanni Ibizára bulizni egyet, viszont lehetne agyuk felfogni, hogy ez nem extrém, és önmagában nem bűncselekmény. Végül is ahhoz hozzászoktunk valamiképpen, hogy a miénknél drágább autók jönnek szembe a forgalomban.
Az persze nem mindegy, hogy abból a drága autóból kiszáll-e a tulajdonosa, hogy hasbarugdosson. Illetve az se mellékes, hogy Habony jövedelmét nyilvánvalóan mi fizetjük, csak nem kötik az orrunkra, hogy milyen csatornán keresztül, és mennyit. Tehát nem áll módunkban mérlegelni, hogy megéri-e ez nekünk. (…)
Miért mégis az a zsigeri undor, amit az ibizai képkockák kiváltanak? Egy élvonalbeli szakember megérdemelt jövedelmét költi egy mediterrán mulatóban. Ő így érzi jól magát, a színes nyugati forgatagban, Gucci-táskával a lábánál, vidáman röpködve az Európai Unióban és azon kívül. Nem a Paprika csárdában ordítja a fehérvári huszárokat, hanem Ibizán koktélozik.
És ez a viszolygás oka. Az ellentmondás, ami nemcsak az ő esetében ordít, hanem a luxusjobboldal minden figurájából. A személyes integritás hiánya: hogy másmilyen országot csinál, mint amiben ő maga jól érezné magát. Úgy élvezik a liberális, nyitott, nyugati modernitást, mint bármely normális ember – de a nem normálisakból élnek és azokat szaporítják, butítás útján. Erre Habony ibizai kalandjánál sokkal jobb példa közeli kollégája, Arthur Finkelstein, aki meghitt melegházasságban él Amerikában, jövedelmét azonban más országokban kifejtett homofób kampányokból szerzi. Például a magyar kormánypárttól.”
Szerinte paradicsomnövényből is „előállítható” szívhang, amiről „valójában szó sincsen, mivel a néhány hetes sejtcsomónak olyanja nincs”.
Mert mégis érdekes lehet, hogy mire ment el a francia adófizetők pénze.
Ahogy többször elmondtam, erősen torzítóak a nominális GDP összehasonlítasok.
Mint minden rendszer, ez is úgy indul el most hódító útjára, hogy lendületesen hangsúlyozza, hogy ő „más”, hogy ő majd megmutatja, hogy lehet más a politika.
Ez mind szép és jó, de nem inkább a svédországi Helsingborgban, a NATO-tagországok külügyminiszteri találkozóján elhangzottakról kellene tájékoztatnia a nagyérdeműt?
A Tisza-kormány szóvivői kifejtették: „Ha Magyar Péter kommentel a Facebookon, akkor az a miniszterelnök kommentje”.
A „queerek” sem maradnak műsor nélkül.
A magyar válogatott szövetségi kapitánya elmondta, mi nem tetszett neki a mérkőzésen.
