Miért mégis az a zsigeri undor, amit az ibizai képkockák kiváltanak? Egy élvonalbeli szakember megérdemelt jövedelmét költi egy mediterrán mulatóban. Ő így érzi jól magát, a színes nyugati forgatagban, Gucci-táskával a lábánál, vidáman röpködve az Európai Unióban és azon kívül. Nem a Paprika csárdában ordítja a fehérvári huszárokat, hanem Ibizán koktélozik.
És ez a viszolygás oka. Az ellentmondás, ami nemcsak az ő esetében ordít, hanem a luxusjobboldal minden figurájából. A személyes integritás hiánya: hogy másmilyen országot csinál, mint amiben ő maga jól érezné magát. Úgy élvezik a liberális, nyitott, nyugati modernitást, mint bármely normális ember – de a nem normálisakból élnek és azokat szaporítják, butítás útján. Erre Habony ibizai kalandjánál sokkal jobb példa közeli kollégája, Arthur Finkelstein, aki meghitt melegházasságban él Amerikában, jövedelmét azonban más országokban kifejtett homofób kampányokból szerzi. Például a magyar kormánypárttól.”