1. A nevezett dolgozat Budapesti Corvinus Egyetem Társadalmi Kommunikáció Doktori Iskolájában került műhelyvitára majd védésre. A doktori iskola a kezdetektől fogva interdiszciplináris, tehát olyan területek kommunikációs témájú kutatóit is befogadja, akik nem kommunikációkutatók a szó szűkebb értelmében. A kommunikációs doktori iskolában és elődeiben számos kutatási terület képviselője szerzett doktori fokozatot kommunikációs témában, a teljesség igénye nélkül: művészettörténész, irodalmár, színháztudós, nyelvész, orvos, pszichológus, pszichoterapeuta, operatőr, közgazdász, szociológus, filozófus, vagy épp teológus. Mindez a területen teljesen szokásos, hiszen épp ezt jelenti az interdiszciplinaritás: különböző kutatási hagyományok azonos kutatási területét. Az egyes dolgozatokat a doktori iskola – ahogyan az a szabad tudomány eszméjéből adódik –elsősorban a vizsgálat fókusza és a módszertan alapján bíráltatja el az érintett diszciplínák magasan kvalifikált szakértőivel. Jelen dolgozat esetében mindkét feltétel teljesül, mint azt a nyilvános védés dokumentációját áttekintő olvasó maga is beláthatja.
2. A dolgozatban bizonyos értelemben nagyon is száraz tudományos elemzés történik. Egyrészt egy eszmetörténeti elemzést, másrészt két, korpusznyelvészeti értelemben vett tematikus analízist tartalmaz. A történeti elemzés a szociológiai irodalom társadalomfogalmát elemzi előre rögzített szempontok alapján; az empirikus elemzés pedig egyfelől a koinonia és más rokon terminusok szótári elemzését adja, másfelől az A kategóriás nemzetközi társadalomtudományi folyóiratok tartalomelemzését prezentálja. Fontos megjegyezni, hogy mindhárom eljárás teljesen legitim módszer a társadalomtudományokban, a szerző pedig mindhárom módszert magas szinten műveli. A vele szemben felvethető módszertani kérdéseket az opponensek jelezték, és azokra a jelölt kölcsönösen elfogadható válaszokat adott, melyek szintén nyilvánosak.
3. A konkrétan kiragadott szövegrészlet a dolgozat főrészének utolsó előtti (!) oldaláról kiragadott, a kontextus nélkül nyilvánvalóan megtévesztő módon citált mondat az eredeti összefüggésben pusztán arra utalt, hogy a koinonia (görögül: közösség) szótári elemzése megmutatta, hogy például emberek és angyalok, vagy emberek és bukott angyalok (például a sátán) közösségét is nevezték koinoniának az elemzett görög nyelvű szövegek. Emellett a dolgozatban prezentált rendkívül igényes analízis több mint 50 különféle koinonia-relációt mutat ki az elemzett korpuszból. Tehát sem a konkrét elemzésnek, sem a dolgozatnak nincs semmiféle köze sem a Sátánhoz, sem az angyalokkal folytatott kommunikációhoz, ezek mindössze említésre kerültek több tucat más, elemzett reláció mellett.