„Eltérő, de egyformán kártékony eszközökhöz nyúltak a hatalmuk megtartása érdekében: Gyurcsány, az MSZP és az SZDSZ a multik feltétel nélküli kiszolgálásával, az állam és a lakosság gátlástalan eladósításával tudott kormányon maradni 2006-ban. Orbán és a Fidesz sikerrel koncentrálta a nemzetállam maradék hatalmát, hogy megsarcolja a bankokat, a nemzetközi kereskedő és szolgáltató cégeket. A termelő multikkal kiegyezett – meg sem próbált változtatni az olcsó munkaerő »versenyelőnyén«. Hatalmának alapja a közpénzből felhizlalt, egymással is civakodó, az erőforrásokat eltékozló nemzeti oligarchia és a helyi politikai-intézményi klientúra. Annyit költ erre, hogy az felzabálja az érdemi gazdasági növekedést, lehetetlenné teszi a hazai piaci versenyt, ennek híján csírájában elsorvasztja a nemzetközi versenyképességet, vele
a felzárkózás esélyét.
Orbán uralma azonban megmutatott valamit a baloldalnak: mivel nincs és egyhamar nem is lesz világkormány, globális választás, a nemzetállam még mindig nem szemétre való lom. A népakarat által kapott politikai felhatalmazást igenis lehet használni – lehetne jóra is akár. És ahogyan az állam nem szemétre való, nem idejét múlta, ugyanúgy megvan a tartalma a hagyományos baloldali értékeknek is. Például az egyenlőségnek, amely természetesen messze nem tényleges egyenlőséget jelent, reálisan még csak nem is egyenlő esélyeket, hanem csupán a jelenlegi egyenlőtlenségek csökkentését. Vagy a biztonságnak – a munkához, a lakáshoz, az egészséges élethez, a fenntartható környezethez fűződő jognak. Ki rendez felvonulást ezekért?
Tradicionálisan baloldali, de soha el nem évülő érték a munka; méltó program lenne a munka becsületének helyreállítása. Ehhez az is hozzátartozik, hogy munkaképes embernek csak kivételesen és átmenetileg jut pénz munka nélkül – a feltétel nélküli alapjövedelem a munka mint alapérték kigúnyolása. Miért két embert hajtanak (miért hajthatnak?) heti hatvan órában, amikor heti harmincöt órában három embernek is megélhetést adna ugyanaz a tevékenység? Miért a munkaerőnek kell mennie a munkahely után, amikor határozott állami szabályozással, a támogatások és a szankciók ésszerű alkalmazásával fordítva is lehetne? Gyurcsány azzal nyert 2006-ban vidéken, hogy minden járási központban megmondta, milyen munkahelyeket létesítenek ott uniós forrásból. Hazugság volt ez is, akkor is – de ha volna rá politikai akarat, miért lenne mindenütt és eleve lehetetlen?”