„Eltérő, de egyformán kártékony eszközökhöz nyúltak a hatalmuk megtartása érdekében: Gyurcsány, az MSZP és az SZDSZ a multik feltétel nélküli kiszolgálásával, az állam és a lakosság gátlástalan eladósításával tudott kormányon maradni 2006-ban. Orbán és a Fidesz sikerrel koncentrálta a nemzetállam maradék hatalmát, hogy megsarcolja a bankokat, a nemzetközi kereskedő és szolgáltató cégeket. A termelő multikkal kiegyezett – meg sem próbált változtatni az olcsó munkaerő »versenyelőnyén«. Hatalmának alapja a közpénzből felhizlalt, egymással is civakodó, az erőforrásokat eltékozló nemzeti oligarchia és a helyi politikai-intézményi klientúra. Annyit költ erre, hogy az felzabálja az érdemi gazdasági növekedést, lehetetlenné teszi a hazai piaci versenyt, ennek híján csírájában elsorvasztja a nemzetközi versenyképességet, vele
a felzárkózás esélyét.
Orbán uralma azonban megmutatott valamit a baloldalnak: mivel nincs és egyhamar nem is lesz világkormány, globális választás, a nemzetállam még mindig nem szemétre való lom. A népakarat által kapott politikai felhatalmazást igenis lehet használni – lehetne jóra is akár. És ahogyan az állam nem szemétre való, nem idejét múlta, ugyanúgy megvan a tartalma a hagyományos baloldali értékeknek is. Például az egyenlőségnek, amely természetesen messze nem tényleges egyenlőséget jelent, reálisan még csak nem is egyenlő esélyeket, hanem csupán a jelenlegi egyenlőtlenségek csökkentését. Vagy a biztonságnak – a munkához, a lakáshoz, az egészséges élethez, a fenntartható környezethez fűződő jognak. Ki rendez felvonulást ezekért?