Ez nagyon rosszul esett az agresszív kismalacnak

„»Már azt a követelést is furcsa hozzáállásnak tartom, hogy senki ne szóljon bele a másik életébe.«

Itt egyszerűen megáll az ember esze. Dr. Kövér – ez a kifinomult gondolkodó – a bukósisakkal érvel: ti. annak kötelezővé tételével

»A közösség, a társadalom beleszól tagjainak életébe.«

És ez szerinte jó. Normális. Magától értetődő. Föl nem merül ebben a magasan képzett jogászban, a törvények és egyéb jogszabályok arra valók, hogy tiltsanak valamiket. Az emberöléstől a bankrablásig sok mindent. Ezzel ugyan korlátozzák a személyes szabadságot, de közben nyitva hagyják a lehetőségek számának közel végtelenjét: amit nem tiltanak, az szabad.

És az szabad, ami nem árt a többi embernek; ami árt – a bolti lopástól a környezetszennyezésig és a korrupcióig –, az viszont tilos. Tudniillik élni és élni hagyni.

Tiltani van joguk, előírni nincs. Ha előírnak az már nem közösség, hanem hadsereg. (...)

Beleugatni mindenbe, ez a fixa ideájuk, noha senki nem hatalmazta fel őket erre. Még azok se, akik rájuk szavaztak. Olyanok, mint az agresszív kismalac, aki előírná másoknak, mit tegyenek, és ha nekik az nem tetszik, akkor fasizmust kiállt.

De nincs itt liberálfasizmus, véleményterrorizmus, intolarencia, csak azzal vagyunk intoleránsak, aki bele akar avatkozni az életünkbe. Véleményük lehet, mindenkinek lehet, de az már nem vélemény, ha meg akarják szabni, mit kell tennünk. Az már program. És ez nem genderprobléma. Ez nem a nőkről szól, nemcsak róluk, mindannyiunkról.”