„A hazai jobboldalon ismert és elsősorban a Fideszhez köthető mozgósító politika eszközei (polgári körök, Békemenet) az intézményesített baloldalon szinte teljesen hiányoznak. A mozgósító politika nem tudott a baloldalon kialakulni: ennek oka a technokrata önmeghatározás, a baloldali mozgósítás kompromittálódása az állampárti időszakban, valamint a Kádár-rendszer demobilizációs gyakorlatának hagyománya. A Demokratikus Koalíciónál felfedezhető a Demokratikus Charta hagyománya, amely a rendszerváltás utáni MDF kormány szélsőségesei ellen lépett fel. A Demokratikus Charta és az azt övező civilethosz politikája ugyanakkor tartalmát tekintve inkább liberális, mint baloldali volt. A 2010 után megjelenő zöld és baloldali pártok, mint az LMP és a PM valóban rendelkeznek erős civil háttérrel, azonban ezek a típusú szervezetek, mint a feminista, ökológiai és jogvédő civilek önmagukban sosem bírtak nagy mozgósító erővel. Ezen utóbbiak megítélését nagyban befolyásolhatja az is – ahogyan azt Lázár János a kongresszuson elhangzott beszédében kifejtette –, hogy az elkövetkező időszakban sem számíthatnak a kormány bizalmára. A Fidesz új mozgósítási eszköze ráadásul a »genderőrület« és a »liberális véleménydiktatúra« lesz, ami tovább gyengítheti a posztmateriális mozgalmak pozícióját.
A Fidesz hatalomkoncentrációja kapcsán újra és újra felmerül, hogy a helyi közösségek önszerveződésére van szükség, amivel növelni lehet a társadalom ellenállóképességét. A baloldalon azonban azért nem képes létrejönni egy ilyen civil háttér, mert a baloldali pártok hiteltelensége és a kormánykritikus civil társadalom pártpolitika-ellenes önmeghatározása megakadályozza. A Fidesz és a Jobbik is ugyanakkor jó példája annak, hogy létezik olyan hátország a társadalomban, amely lehet civil és autonóm akkor is, ha nem pártfüggetlen. A kongresszus tisztújítása azt mutatja, hogy a Fidesz továbbra is egy olyan hatalmi gépezetet kíván működtetni, amelyen belül több szinten lehetséges a támogatók, választók mozgósítása azok elköteleződésének mértéke szerint. Ebben a struktúrában ugyanakkor nem válik szét a politikai irányítás és a civil, társadalmi háttér.