Schmidt Mária a Nyugatról: A hitetlenség a nihilizmusba vezet
Bemutatták a Terror Háza főigazgatójának legújabb esszékötetét.
Bármit gondoljanak is ma róluk a bűntudatipar aktivistái, a megvetett keresztesek és a korai birodalmak építői sokkal egészségesebben álltak a saját civilizációjukhoz.
„A Nyugat mindezek után elkezdett gazdagodni, és a csoda éppen az volt, hogy a szabadságot a gazdagsággal egészítette ki. Meglehetősen fontos lecke a nyugati civilizáció története: számos dolog, amit ma adottnak veszünk, amit ma élvezünk, az nem szándékolt következményként, melléktermékként jelent meg benne. Számos olyan szabad vagy egyenlő viszonyunk, amely létrejött, így jött létre. Ehhez azonban hinni kellett a civilizációban. Hinni kellett abban, hogy igenis van értelme kódexet másolni, van értelme olvasni a Bibliát, fordítani Arisztotelészt, egyetemeket alapítani. Ma nem kevés ilyen dologról hisszük azt, hogy eleve adott – hacsak nem a gyarmati népektől oroztuk el ezeket is –, és nem küzdöttek ezért azok, akik körme alatt a bűntudatipar lelkes aktivistái nézegetik a piszkot.
A nyugati civilizáció kész csoda, és nem véletlen, hogy amikor beértek a gyümölcsei, mindenki az irigye lett. Mi elkezdtük szégyellni, el akarjuk felejteni, le akarunk számolni a múltunkkal, vagyis: saját magunkkal. A kereszténység és a gyarmatosítás bűn, és mi szabadulni akarunk a bűntől. A gyümölcsök létét talán nem tagadjuk, de a mai bűntudatipar szerint ezekből mindenkinek részesülnie kellene, hiszen így erkölcsös. Elfelejtettük azt, hogy egy civilizációt sohasem mindig makulátlan és morálisan feddhetetlen cselekvések hozzák létre, így a nyugati civilizáció sem ilyen. Gyakran nagyon is erkölcstelen, elítélhető cselekvések is vezetnek nem szándékolt módon jó eredményekre. Nem mondhatjuk, hogy a Nyugat »bűntelen« lenne. De melyik civilizáció, melyik emberi társadalom teljesen bűntelen, szent?
A nyugati civilizáció mai válsága abban rejlik, hogy folyamatosan csak bűneit sorolja, tagadja önmagát és létjogosultságát, erényeit pedig eltékozolja. Nem kell azt mondanunk, hogy a mi civilizációnk makulátlan; az sem következik mindebből, hogy térjünk vissza a 19. századi gyakorlathoz, és gyarmatosítsunk. Elég annyi, hogy azt mondjuk: ezek vagyunk mi, számunkra ez értékes, és meg akarjuk őrizni. Bármit gondoljanak is ma róluk a bűntudatipar aktivistái, a megvetett keresztesek és a korai birodalmak építői sokkal egészségesebben álltak a saját civilizációjukhoz. Hittek benne. Csak akkor tudunk valamit megvédeni, ha ragaszkodunk hozzá.”