Legyen a Magyar Nemzeti Múzeum élő kulturális agora! – Zsigmond Gábor főigazgató a Mandinernek

A tavaly nyáron kinevezett főigazgató, Zsigmond Gábor tartja, hogy izgalmas, tematizáló és minőségi programokkal el lehet nyerni az emberek figyelmét.

Az igazán fontos dolgokat belül élem meg. Belül is éneklek. Van, aki teátrálisabb, aztán a kritikus helyzetekben, amikor energiát, lelkesítést kellene adni másoknak, eltűnik. Interjú.
„A betegségben fiatalon meghalt Fülöp Márton a kollégája volt, vagy a barátja is?
Sokkal több volt, mint kolléga. Szoros kapcsolatban álltunk.
Mit kapott ettől a kapcsolattól, és mit tudott beleadni?
Marci 196 centis, tekintélyt parancsoló alkat volt, olyan tartással, amilyen keveseknek van. Nem panaszkodott, és ritkán kért. Azt pedig kifejezetten tiltotta, hogy a nyilvánossághoz forduljunk segítségért. Sokat beszélgettünk, magam is igyekeztem tartani benne a lelket, hitet adni neki. De ezt a harcot ő akarta megvívni. És nagyon sajnálom, hogy élete legfontosabb meccsét elveszítette.
Megérintette, hogy a magyar szurkolók Oslóban és az Üllői úton is megidézték?
Természetes, hogy kifejezték a szeretetüket, de nekem a mérkőzésre kellett koncentrálnom. Érte is védtem.
Ha már megint a magyar–norvégnál járunk, feltűnő volt, hogy a csapatból egyedül nem énekelte a himnuszt. Miért?
Az igazán fontos dolgokat belül élem meg. Belül is éneklek. Van, aki teátrálisabb, aztán a kritikus helyzetekben, amikor energiát, lelkesítést kellene adni másoknak, eltűnik. Én a fordítottja vagyok. Nem szeretem, ha az érzelmi hullámok látszanak rajtam, azokat sosem teszem ki a kirakatba.”