Az igazán fontos dolgokat belül élem meg. Belül is éneklek. Van, aki teátrálisabb, aztán a kritikus helyzetekben, amikor energiát, lelkesítést kellene adni másoknak, eltűnik. Interjú.
„A betegségben fiatalon meghalt Fülöp Márton a kollégája volt, vagy a barátja is?
Sokkal több volt, mint kolléga. Szoros kapcsolatban álltunk.
Mit kapott ettől a kapcsolattól, és mit tudott beleadni?
Marci 196 centis, tekintélyt parancsoló alkat volt, olyan tartással, amilyen keveseknek van. Nem panaszkodott, és ritkán kért. Azt pedig kifejezetten tiltotta, hogy a nyilvánossághoz forduljunk segítségért. Sokat beszélgettünk, magam is igyekeztem tartani benne a lelket, hitet adni neki. De ezt a harcot ő akarta megvívni. És nagyon sajnálom, hogy élete legfontosabb meccsét elveszítette.
Megérintette, hogy a magyar szurkolók Oslóban és az Üllői úton is megidézték?
Természetes, hogy kifejezték a szeretetüket, de nekem a mérkőzésre kellett koncentrálnom. Érte is védtem.
Ha már megint a magyar–norvégnál járunk, feltűnő volt, hogy a csapatból egyedül nem énekelte a himnuszt. Miért?
Az igazán fontos dolgokat belül élem meg. Belül is éneklek. Van, aki teátrálisabb, aztán a kritikus helyzetekben, amikor energiát, lelkesítést kellene adni másoknak, eltűnik. Én a fordítottja vagyok. Nem szeretem, ha az érzelmi hullámok látszanak rajtam, azokat sosem teszem ki a kirakatba.”