Ibiza, por és kamu

„Az ibizai aranyifjú konkrétan az az ember az országban, aki előtt nincsenek határok: alapíthatna árvaházat vagy művészeti gyűjteményt, invesztálhatna a kallódó tehetségek gondozásába, menthetné a földikutyát vagy a bánáti bazsarózsát – sem pénzt, sem befolyást, sem szabadidőt nem kellene kölcsönkérnie hozzá –, mindezek helyett azonban milliárdos playboyként éldegél, megbízói látható megelégedésére.

Innentől majdnem mindegy, hogy mit fogyasztott az ország legtehetősebb munkanélkülije a mediterrán kéjtanyán. A lényeg, hogy sokadszorra vált nyilvánvalóvá: a jobboldal erkölcsi felsőbbrendűsége pontosan annyit ér, mint a fülkeforradalom többi gránitpillére – közelről nézve ez is csak por és kamu.”