Az Európai Bizottság hétfőn nyilvántartásba vette az Európai Humanista Föderáció európai polgári kezdeményezését, amely arra irányul, hogy büntessék meg Magyarországot a híres-hírhedt 7. cikk keretében Orbán „autoriter intézkedései miatt” és amiatt, ahogy a „magyar hatóságok a migránsokkal bánnak”. Aki a világ minden bajáért a „brüsszeli bürokratákat” szokta okolni, az most nekiállhat az „európai népet” is hibáztatni, az aláírásgyűjtők ugyanis egy új, a lisszaboni szerződés által bevezetett „demokratikus” jogintézménnyel élnek. Az ötlet egyébként badarság, a jogintézmény pedig – a Bizottság eddigi gyakorlatának fényében – egyáltalán nem demokratikus, amint az az alábbiakból ki fog derülni.
A 7. cikk nem ismeretlen fogalom Magyarországon, hála az alkotmányozásunk körüli uniós felháborodásnak, amely a 7. cikk helyett végül a Tavares-jelentés nevű dorgálással végződött. A 7. cikk lényege, hogy ha egy tagállam tartósan és súlyosan megsérti az EU alapértékeit (a demokráciát, a jogállamiságot vagy az emberi jogokat), akkor egy külön eljárás után megvonhatók tőle bizonyos, az EU-szerződésekből eredő jogai. Például felfüggeszthető a szavazati joga a Tanácsban, vagy mondjuk bizonyos uniós forrásokból nem részesülhet – a kötelezettségei ettől persze megmaradnak. Ez – egyes politikusok leegyszerűsítő megfogalmazásával ellentétben – nem jelenti az EU-tagság felfüggesztését, és hogy Rogán Antalt is megnyugtassuk: végképp nem vezet ahhoz, hogy valamely tagállamot kizárják az EU-ból.
*
A szankcionálás a 7. cikk alapján nem csak önmagában rossz ötlet, hanem (bár ennek adott esetben még örülhetünk is) szinte lehetetlen is alkalmazni. Persze jól hangzik és tényleg fontos is, hogy minden tagállam tartsa tiszteletben a demokráciát, a jogállamiságot meg az emberi jogokat, de hogy ez pontosan mit jelent és hol kezdődik valamelyiknek a megsértése, annak meghatározása politikai ízléstől és ingerküszöbtől függ.
Például sokak szerint nagyon „antidemokratikus” volt, hogy Magyarországon egy fokkal a többségi irányába csúszott el a többségi és arányos elemeket továbbra is ötvöző választási rendszer, de persze azt senki se vitatja, hogy Nagy-Britannia demokrácia, pedig ott kizárólag egyéni választókerületek vannak. És persze még egy sor másik példát is lehetne hozni; a lényeg az, hogy amíg ezek a fogalmak eltérő nemzetállami tartalommal bírnak, vagyis nincs világos mérce, addig a politikai bullshit-szinten meghatározott értékek be nem tartását szankcionálni minden, csak nem jogállami megoldás.