Karácsonyra készülve

„Rendben van a 2013 Padi-hegy Furmint. Na akkor még egy vallomás. Szűrés után töltöttünk 12 palackot hogy ezt visszük a december 9-i Pannon Bormíves Céh karácsonyi kóstolójára. Megkóstoltam és nem tetszett. A Magyarországon már nem kapható 2013 Isten-hegyet vittük helyette. Igaz, kaptam utána itthon hogy ezt a pár palackot a skóciai exportból csíptük le, ahol Michelin-csillagos éttermekben poharazzák.

Aztán megkóstolták a többiek is a 2013 Padi-hegyet. Mi volt a bajod ezzel a borral jött a kérdés. Belekortyoltam én is és a tartályba is szimatoltam. Lehet hogy én voltam rossz passzban? A bor az kitűnő…vagy netán a biodinamikus naptár szerint kihúzott nap volt, amikor semmi sem jó? Lobog benne az élet, az ásványosság, a sósság. Na így legyen inkább mindig hogy én tévedjek és a bor meg jó legyen. Tudják néha? Inkább nagyon sokszor. Mint Marcink, aki most a szavakat gyűjti, én hallok valamit és később gyúl ki a lámpa a fejemben.

Dűlők és kőzetek. Büszkén szoktam elmondani hogy Rátkán és Mádon a kőzetek színe olyan mintha a szivárvány színeit látnánk. És hogy a színek az ásványi elemek és komplexeinek a jelzése. Fantasztikus svédasztal van a szőlő számára. Azt vesz fel, eszik ami a legjobban kell neki. Egy budapesti kóstolón odajött egy férfi, megnézte a kirakott köveinket. Majd azt mondta a barátjának és nekünk, hogy szépek a kövek, de csak egy kőzet ami fontos. Nem értettem mit akar mondani. Majd kiemelt egyetlen egy darabot, hogy EZ AZ AMI SZÁMÍT! Vagyis a zeolit. Sejtettem ugyan eddig is (mert figyelek arra azért amit Szepsy Pista mond), hogy ez a kőzet mennyire fontos. Na akkor még jobban figyelek ezután arra hogy a parcelláinkban mennyire van jelen.”