Rossz napjaimon úgy működök, mint egy ganajtúró bogár

„Köszönjük a dicséreteket! Lépjünk távolabb: amikor regényt írsz, van bevált metódusod, vagy mindig másképp nyúlsz a témához? A Valós halál előszavában azt írod, egyértelműen a karakterből indultál ki.

Ahogyan én írok, az… Nos, az leginkább olyan, mint a vattacukor: körülkotorsz, elkezded felépíteni az anyagot, és amikor valamennyivel elkészültél, megnézed, hova juthatsz el vele. Rossz napjaimon úgy érzem, úgy működök, mint egy ganajtúró bogár. Ismered ezt az állatot?

Hogy micsoda? Persze, de…

Egy kis bogár, ami szart gyűjt! (nevet) Galacsinná gyúrja, és elkezdi lökdösni… Egyszer csak elérkezik vele az ember egy ponthoz, ahol már lehet vele kezdeni valamit. Takeshi Kovacs - a név a semmiből jött, elkezdtem egy történetet, és közben azon gondolkoztam, hogy ilyen névvel vajon honnan került elő? Valahol, ahol japánok és magyarok, vagy általában kelet-európaiak is előfordulnak. Úgy döntöttem, hogy a japánok kolonizálók lesznek, akiknek olcsó munkaerő kell, nem maguk akarnak ott mindent csinálni. Akkoriban márpedig Kelet-Európában olcsó volt a munkaerő, éppen nagyban zajlott a nyitás nyugat felé… A fiatal gyarmat azonban megelégeli a helyzetet, az emberek lázonganak… Mindez azért, hogy a karakternek kerek legyen a háttértörténete - és azt nem dolgozom ki előre! Olyan ez, mintha egy színész átsétálna a színpadon: követi a spotlámpa, és sorra meglátunk egy-egy dolgot a háttérből. Ahogy a sztori fejlődik, ahogy a karakter halad előre a narratívában, úgy látunk darabokat megelevenedni a múltjából.”