A doppingszerek alkalmazását legalizálni kell

„A Krím megszállása után kilenc hónappal egy német televízió leleplező dokumentumfilmmel hozta a világ tudomására, hogy az orosz atléták nem pusztán doppingolnak, de állami biztatással, segítséggel és védelemmel a hátuk mögött teszik. A filmet a nagy hatalmú nemzetközi doppingellenes ügynökség, a WADA munkatársai is látták, akiknek a nyomozása hamarosan kiderítette, hogy az oroszok valóban keményen doppingolnak, nagyüzemi körülmények közt hamisítják a mintákat, sőt ha kell, vesztegetnek is – alighanem a Nemzetközi Atlétikai Szövetség előző elnökét is megkenték. Ami pedig a legérdekesebb, hogy mindez kifejezetten az orosz sportminiszter koordinálásával zajlik. Még az is felmerült, hogy a következő évre – a kollektív bűnösség jegyében – az összes orosz atlétát eltiltják a nemzetközi versenyektől. A FIFA is vizsgálódik, hisz a botrányban érintett miniszter az Orosz Labdarúgó-szövetségnek és a 2018-as világbajnokság szervezőbizottságának is az elnöke, továbbá a FIFA, valamint az UEFA végrehajtó bizottságának egyaránt a tagja. Aligha véletlen, hogy már a Putyinnal remekül együttműködő, atomi szinten korrupt FIFA-elnök, Sepp Blatter is lemondott számos korrupciós botrány és letartóztatás hatására.

Nem hiszem, hogy a modern élsportban dopping nélkül komoly eredmény elérhető. Annak a rendszernek, ahol ennyi pénz és dicsőség forog kockán, a teljesítményfokozó szerek természetszerű részei. A nagy gyógyszergyártó részvénytársaságok évről évre fejlesztik ki az egyre hatásosabb anyagokat, a kimutatásukra alkalmas teszteket pedig csak akkor teszik elérhetővé a WADA számára, amikor a legtöbbet fizető szövetségeket már újabb készítményekkel segítik. Lebukni ennek megfelelően a Pekingben győztes szerekkel Londonban, a Londonban győztes szerekkel Rióban lehet – leginkább a fapados keleti és déli országok sportolóinak. Az a tény, hogy Oroszország a csalásnak ilyen elképesztően jól szervezett rendszerét építette ki, három következtetést is megenged. Egyrészt: a WADA vagy teljesen alkalmatlan, vagy teljesen korrupt szervezet. Ha valóban nem vették észre, hogy az oroszok évek óta gátlástalanul hackelik a felügyeletük alá tartozó rendszert, akkor a munkájuknak nincs semmi értelme. Annyira érdemes rájuk bízni a doppingkontrollt, mint Tóbiás Józsefre a hazai baloldal újjászervezését. Másrészt: ha a WADA munkatársai egy idegen és elvileg ellenséges ország területén pár hónap alatt egy ekkora összeesküvést tártak fel, úgy ők a bűnüldözés elitje, akiknek a jövőben nem teljesítménynövelő szereket vásárló szövetségekre, hanem nemzetközi kábítószer-kereskedő kartellekre kell vadászni. Harmadrészt pedig: az oroszok hiába hatalmas sportnemzet, hiába vannak annyian, mint az oroszok, és hiába van tele a vérük a világ legjobb doppingszereivel, mégsem tudtak minden versenyszámban győzni, vagy akár csak dobogóra állni. Tényleg annyival jobbak a jamaicai futók, a német gerelyhajítók meg az amerikai távolugrók, hogy doppingelőnyt adhatnak az oroszoknak? Vagy más országokban is szervezetten, állami és sportági részvétellel zajlik a doppingoltatás? Lehet, hogy ez eddig elkerülte a német tévések meg a WADA figyelmét?

A doppingszerek alkalmazását legalizálni kell. Minden versenyzőnek engedni, hogy a lehető legkorszerűbb, leghatékonyabb és legbiztonságosabb készítményekhez hozzáférjen – szigorú orvosi felügyelet mellett. Ez nyilván nem tesz majd jót az élsportolók egészségének, viszont sokkal kevésbé lesz ártalmas, mint ami jelenleg zajlik. Továbbá legyen elég a képmutatásból: ideje végre tudomásul venni, hogy a versenysport nem az egészségről szól. Ha az a cél, hogy ne legyen annyi félrokkant veterán élsportoló, akkor a sportágak és az érmek számát kell csökkenteni. Mert lesznek még nemzetközi konfliktusok, hogy a nyomukban újabb bálványok dőljenek le, vagy elmaradnak, s a csalások tömege is rejtve marad, mert a világrend ebben lesz érdekelt. Nemcsak az egyenlő esélyek és az átláthatóság elvének teljesülése, de a versenyek komolyságának megőrzése is kizárólag átfogó doppingliberalizálás révén biztosítható.”