Európa-átjáróház

„Ügyesen ki van ez találva – olyan, mint a cseréppipa, amelyik, ha leesik, nem kell felvenni. Tény, hogy hónapok óta, napról napra özönvízként árad a balkáni bevándorlóúton a migránsok serege Nyugat-Európa felé. Hívatlanul, vagy »nagyvonalú« államfők, uniós politikusok által meghívott vendégekként, szerencsét próbáló bevándorlókként, céltalan, avagy nagyon is céltudatos utazóként, helykeresőként és bajkeverőként. Őket kellene befogadnunk és ellátnunk mindennel, amire szükségük van?

Itt tartunk most, a 21. században. Emlékszünk-e még az »Európa Házra«? Nem arra a hivatalosan bejegyzett alapítványi intézményre gondolok, amely a budai villanegyedben található valahol ezen a néven, hanem arra a szépen elképzelt virtuális Európa Házra, amelyben az alapítók, valamint a két világháborút túlélő emberek és gyermekeik reménykedtek a szivárványos jövőben. A 20. század borzalmait megszenvedett európaiak mégis inkább a valóságos ház után is vágyakoztak mindenhol és bárhol, ahol végre biztonságban, békében és jólétben élhetnek. Nevezzék azt Europa-Hausnak, Casa Europea-nak, European House-nak vagy Europejski Domnak, csak hogy ők nyugton, szépen lakhassanak benne, és gyarapodhassanak. Barátkozhassanak a szomszédokkal, kedvük szerint ismerkedhessenek a többi európaival – és másokkal – otthon és külföl­dön utazva, lakva. Ez lenne igazán az úgynevezett uniós integráció, az öreg kontinens életét meghatározó, egymondatos alaptörvény. 

A többi csak politikusmaszlag és kész átverés show.”