Éljenek a populisták!

„A nyugati sajtó már jóval a migránsválság megindulása előtt a populizmus és a populista pártok rémképével riogatta Európát és a világot. Orbán Viktor, pártja és kormánya e veszély megtestesítője lett. A migránsválság egyedi, igen hatékonynak bizonyult kezelésével és annak megfékezésére adott javaslataival a magyar miniszterelnök populizmusa végleg veszélyessé vált, hiszen egyre több követőre talál. E sajtónak napi kötelessége lett a magyarországi és a mind jobban erősödő európai populizmus veszélyeire figyelmeztetni. Aki e témakörben e nyugati vészbégetés legfrissebb példányaival szeretne találkozni, kapcsoljon ma reggel a Klubrádió nemzetközi sajtószemléjére, ahol az egykori kommunista közrádió közkeletűen rigorózus rostáján átment Szelestey Lajos három orrszörcsögés közben darálja le az aznapi, kötelező penzumot, hogy azután lihegő »sziát« odavetve siessen el a terepet visszaadva tovább populistázó kollégáinak. 

A magyarországi balliberális sajtó már igen sokszor definiálta a populizmust. Az maga a megtestesült gonosz, sugalmaz, felbújt, a nép szószólójának adja ki magát, szociális érzékenységet mímel, nemzeti összefogást sürget hamisan, trükkösen hivatkozik a népre és a kereszténységre, kisajátítja a nemzeti szimbólumokat, demagóg, sőt – hangzik a vádak sajátos további eleme – »élősködik a nemzet testén«. És számára természetesen populizmus az, amit az »embertelen huszadik század termelt ki magából«, mely szóösszetételből mindenki tudja, hogy az mit akar jelenteni. A világért sem a kommunista mészárszéket. 

A földi valóságban ma a populizmus azt jelenti, hogy annak képviselői a világrend meghatározó erőivel szemben a nép hangján beszélnek és viharosan nyernek teret Magyarországtól, Dánián, Ausztrián és Svájcon át Lengyelországig, valamint számos Európán kívüli országban. Amit a példátlan méretű migránsválság csak erősít és erősíteni fog. Mert miért is ne fogná egyre inkább pártját a népek duzzadó tengere azoknak, akik kerítéssel és fegyveres erőkkel akarnák kívül tartani a kontinenstől Isahaq-ot és Youssou-t, nem pedig azokét, akik a tolerancia, a multikulturalizmus és egyéb művi fogalmi kreatúra megvalósításán munkálkodnak sajtóval, titkosszolgálatokkal, bíróságokkal és fegyveres erőkkel?

A populizmus kövér kategória. Azt lökünk bele, akit akarunk, és azt is tartjuk távol tőle. Vajon miért nem volt populista George Bush amerikai elnök, amikor a világ népének rokonszenvére játszva azzal a hazugsággal rohanta le Irakot és okozta ott több mint egymillió ember halálát, tett milliókat földönfutókká vagy menekültekké, hogy a felakasztott Szaddám Huszein elnöknek tömegpusztító fegyverei vannak? Vajon miért nem nevezték populistának a jobboldalon minden ágy alatt a populizmus rémét szimatolók azt a Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnököt, aki a népszerűség reménye érdekében lehazudta a csillagos eget, mint később bevallotta? Azt is tudjuk bírálóitól, hogy a populista pártok vezetői csak a hatalom megkaparintásában és megtartásában érdekeltek. Mintha a nekik nagyon tetsző Angela Merkel- és Francois Hollande-féle vezetők nem védenék meg hatalmukat minden eszközzel, beleértve azt, hogy nemcsak saját nemzetüket, de egész Európa sorsát dobják oda a farkasoknak.”