Kvóták és hamis papok

„Az új jelszavak, mint az értéksemlegesség, a tolerancia, az emberi jogok, a fenntartható fejlődés lassan bálványokká váltak. Olyan hamis istenekké, amelyeket minden európainak el kell fogadnia. Természetesen kialakult egy új papi réteg is, amely feladata, hogy terjessze az új tanokat: civil jogvédő szervezetek, elismert szakértők és tekintélyes nemzetközi szervezetek dolgoztak azon, hogy a zsidó-keresztény valláskép helyére a píszí kerüljön. Mindezt természetesen a demokrácia köntösébe öltöztetve: aki nem fogadja el az új isteneket, az szélsőséges, antidemokratikus.

Isten tagadásával együtt persze a teremtést is meg kell tagadni. Ha pedig nincsen teremtés, akkor nincsenek teremtett nemek sem. Mindenki maga döntheti el, hogy mi szeretne lenni: férfi, nő, semleges nemű, vagy akár valami egészen más. A család elvesztette szakrális tartalmát, mára csak egy a lehetséges együttélési formák közül, sőt szitokszóvá vált. A gyermek többé nem áldás, hanem egy olyan körülmény, amelyről mindenki szabadon eldöntheti, hogy szeretné-e vagy sem. Emlékezzünk, amikor Viviane Reding az EU alapjogi biztosa (mondjuk inkább, hogy főpapja?) azért sürgetett azonnali kemény intézkedéseket Magyarországgal szemben, mert az nem átallott uniós forrásokból finanszírozni egy olyan kampányt, ami arra hívta fel az anyák figyelmét, hogy az abortusz helyett az örökbeadást válasszák. Ez természetesen nem demokratikus, hiszen a píszí szerint az egyének jogai minden esetben megelőzik a közösségek jogait. A közösségeknek csak abban az esetben lehetnek ugyanis jogai, ha az adott csoport egy védelmezendő kisebbség (és persze nem határon túli magyar). Ilyenből persze végtelen számút lehet találni: mindenki valamilyen kisebbség tagja, a lényeg, hogy senki se hivatkozhasson a többségre. A többség alkotja ugyanis a nemzetállamot, az pedig rossz, így jogai sem lehetnek. Üldözni kell mindent, ami nemzeti, ki kell rekeszteni mindenkit, aki nem így gondolja. Kiátkozni a politikából, az oktatásból, a kultúrából és az élet minden más szegmenséből is. Ha viszont a nemzetállamoknak egyáltalán nincsenek jogai, akkor természetesen ahhoz sincs joguk, hogy meghatározhassák kit fogadnak be és kit nem. Mert az antidemokratikus és szélsőséges lenne. Ezt majd eldönti helyettük a »felvilágosult nemzetközi közösség« és a píszí hamis papjai.

Európa tehát az elmúlt évtizedekben majdnem teljesen elvesztette önazonosságát. A jelenlegi migrációs válságban kibontakozó fejetlenség és tanácstalanság oka viszont éppen ez: nincsenek olyan egységes alapértékek, igazságok, amelyekből kiindulva választ lehetne találni a valódi problémákra. Eurokraták tízezreit fizetjük, hogy nap mint nap olyan fontos kérdésekkel foglalkozzanak, mint például a zöldségek és gyümölcsök formáira vonatkozó szabályok megalkotása. Gőzerővel folyik a munka, melynek eredményeként mindenre van már közös európai szabály, csak éppen az alapértékeket felejtette el mindenki. Ezek nélkül viszont az Európai Unió nevű tákolmány csak egy bürokratikus szabályhalmaz, amelyet a legnagyobb haszon elérése mozgat. Tudatosítsuk tehát magunkban: Isten, család, nemzet. Ezekből nem engedünk soha többé.”