Világtársadalom versus nemzetállam

„A továbbiakban már nem az a kérdés, hogy Európában létrehozhatók-e a demokráciák, hanem az, hogy Európán kívül is létrehozhatók-e. Továbbá az, hogy ha az öreg kontinensen kívül csak korlátozott az esély, akkor az ottani világot mégis hogyan lehet bekapcsolni a demokratizálásba.

Az arab tavasz tapasztalatai világosak voltak a tekintetben, hogy mennyire lehet exportálni a demokráciát olyan térségekbe, amelyekben a feltételek erre egyáltalán nem értek s talán sosem érnek meg. De a nyugati politikatudományt vagy tágabban a nyugati szellemi elitet nem úgy ismerjük, hogy egy kedvezőtlen tapasztalat a kedvét szegné. Az események tehát egymásból következnek. A kelet-közép-európai demokratizálási hullám sikeréből következik az arab tavasz kirobbantása; az arab tavasz kudarcából következnek a szellemi főáramlatba bekerülő világtársadalom-elméletek, ezen elméletek népszerűségéből pedig a mostani be- és népvándorlás.

Ugyanis a világtársadalom-elméletek lényege, hogy egy adott, történetesen fejletlen országban megszületni többé nem jelent örökös hátrányos helyzetet. Ha a liberális demokrácia különböző okokból nem exportálható bizonyos térségekbe, akkor érdemes másfajta stratégiával próbálkozni: az adott régiókból embereket importálni. Ezzel pedig két fontos reakciót is adhatunk. Egyrészt felülvizsgálhatjuk a korábbi demokráciaexportáló stratégiát, másrészt megoldást is találhatunk a nyugat-európai demokráciák demokratikus deficitjére.”