Igazából tudtam, hogy váltanom kellene országot
Ehelyett ott rohadtam szinte minden magyar tévécsatornánál.
Ha felteszed a kérdést bármelyik hivatalos szervnek, többnyire írásban válaszolnak, ha válaszolnak. Sokszor napokkal később. Visszakérdezni nem tudsz. Komikus helyzet. Interjú.
– Miből elég? A híradózásból vagy a politikából?
– A híradózásból elég, a politikából nagyon elég. Mostanság nem öröm Magyarországon híradót csinálni.
– Miért?
– Mert hiába teszed fel a kérdéseket, nem kapsz valódi válaszokat. Se ma, se holnap, se azután.
– A nem is válasz, csak az nem a kérdezőt, hanem a válaszadót minősíti.
– Ha felteszed a kérdést bármelyik hivatalos szervnek, többnyire írásban válaszolnak, ha válaszolnak. Sokszor napokkal később. Visszakérdezni nem tudsz. Komikus helyzet. Tévéműsort meg végképp nem tudsz ebből csinálni. Megszűnt a valódi interjú, a vita végképp.
– Miért nem telepszik oda a stáb, ahol a felelősök dolgoznak, laknak? A minisztérium bejáratához, az állami támogatásokkal kitömött cég, vállalkozó-polgármester székhelyéhez.
– Mert nem lehet éveken keresztül arra alapozni egy műsort, hogy ma sem áll szóba velünk senki, megint elmentek a kameránk mellett. Olyan erő, annyi pénz, akkora stáb és legfőképp olyan eltökéltség kell ehhez, ami – attól félek – nincs meg senkiben ma Magyarországon. Meg hát – gyávák is vagyunk. Ez az igazság. Teli a gatya.