Az ellenzék konzerválta a vesztes pozícióját

 „A pártok versenye tehát ismét »unalmasan« alakulna, ha nem lenne egy kispályás házibajnokság a baloldal csapatai között, amelyben mostanra az egyik szereplő, Gyurcsány Ferenc egyértelműen kimondta, hogy mi a tét. Bejelentette ugyanis, hogy amennyiben a legnagyobb baloldali párt, vagyis az MSZP kerüli a konfliktust a kormánnyal, nem fogja pártját a bevándorlóknak, akkor bizony ő átveszi a vezetést a baloldalon. (...)

Még e lépés megtétele előtt, illetve azzal nagyjából egy időben megjelentek közvélemény–kutatások a Medián, a Publicus Intézet és a Nézőpont Intézet jóvoltából, melyek amellett, hogy egybehangzóan kimutatják a kormányoldal népszerűségének növekedését, érdekes képet rajzolnak ki a baloldali pártok kapcsán. A Medián és a Publicus mérése szerint az MSZP 3, illetve 1 százalékos előrelépést könyvelhetett el a nyár eleje óta, a Nézőpont szerint pedig a DK–val megegyező mértékben, 1 százalékkal esett vissza népszerűsége. Azzal együtt, hogy megjegyezzük, hogy a változás nagyon alacsony mértékű, vagyis csak óvatosan fogalmazhatunk meg következtetéseket, annyi kétségtelenül kirajzolódik, hogy a Demokratikus Koalíció, függetlenül a formai szempontból profi fellépéstől és a teljességgel dilettáns szocialista szerepléstől, nem tudott közelíteni az MSZP–hez, a baloldalon belül stabilizálódtak a viszonyok. Ebben a kérdéskörben tehát Gyurcsányék még a baloldalon belül sem tudtak sikert elkönyvelni, vagyis lehet, hogy nem áll meg az a számítás, amely szerint az egyértelmű bevándorláspárti álláspont a baloldalon belül nyereséget hoz. Sőt, egyelőre az rajzolódik ki, hogy túltolták a biciklit, ráadásul a szocialisták összevisszasága és teszetoszasága látszólag megfelelően szolgálja a veszteségminimalizálást. Lehet, hogy okosabb, ha csendben maradnak?”