„»A feminizmus tisztában van vele, hogy a férfiak sincsenek egyformán domináns helyzetben és ebből kifolyólag nekik is vannak társadalmi eredetű problémáik: valójában csak a középosztálybeli, fehér, heteroszexuális, cisznemű, éptestű, neurotipikus, keresztény, hagyományos családban élő férfi élvez maradéktalan előjogokat« - írta nemrég a Nőkért Egyesület elnöke, Antoni Rita a Kettős Mérce blogon, egy, mostanában zajló feminizmus-vitához hozzászólván. Igazán kedves és előítéletmentes hozzáállás az említett »társadalmi csoport« irányába, amelyhez valószínűleg magam is tartoznék.
Azt viszont nem értem, hogy miért a »középosztálybeliek« a legelnyomóbbak, amikor felettük van még az elit, alias »felső tízezer«, ami ebben a bornírt marxista szemléletben elnyomóbb kellene hogy legyen az elnyomó középosztálynál. Azt sem értem, hogy miféle elnyomást tanulnak a keresztény, középosztálybeli, hagyományos családban a férfiak, amikor ezen családok jelentős részében a nők igen magas társadalmi státuszt élveznek, értsd sok köztük a sikeres jogász, orvos, tanár, de még a vállalatvezető is. Aztán ugye épp ezek azok a családok, amelyekben sokkal inkább valószínű, hogy a sztereotip szerepekre (értsd: apa, anya) nevelés közben a fiúknak is rendszerint kötelező mosogatni, takarítani, beletanulni a háztartás körüli munkába. Valamiért a családon belüli erőszak leggyakoribb előfordulási terepe sem az említett fehér, keresztény, középosztálybeli, nyugati férfi által elnyomott család. Ám mindez bizonyára csak az elnyomás leplezését szolgálja. Azt sem értem, mik a »maradéktalan előjogok«, főleg nem értem, milyenek lehetnek az előjogok, ha nem maradéktalanok.