Orbán az EU-csúcs előtt világossá tette Brüsszelnek: nem fegyverszállításra, hanem tárgyalásokra és békére van szükség

A magyar miniszterelnök levelet írt az Európai Unió Tanácsának elnökének.

Belátom, tévedtem, amikor 2004-ben azt gondoltam, végre európaiak leszünk.
„Azon vitatkozunk, hogy szexista beszólás volt-e az egykori magyar főkémtől, amikor Angela Merkel lemondása mellett tört pálcát, mondván, hogy egy nő nem alkalmas »háborúba vezetni csapatait«, márpedig most Európa háborúban áll a menekültválság miatt. Azon túl, hogy baromság a hasonlat, és bunkóság ez a kijelentés, de ennél több szót nem is érdemelne az ügy. Nem az számít, hogy mit, hanem, hogy ki mondja.
Európa különben is ezt gondolja a magyar politikusok beszólásairól. Nem akarom felidézni szeretett miniszterelnökünk válogatott tapintatlanságait, amelyekkel nyugati politikus »barátait« szokta illetni, különösen a hölgyeket, akik netán nem értenek egyet autoriter lépéseivel. Különösen kedves célpontja volt éveken át Viviane Reding uniós biztos. És ha a főnöknek szabad, miért ne volna szabad a többieknek? Aranyszájú twitteres komája nem éppen finoman fogalmazva tudakolta egykor ki az a Thomas Melia nevű amerikai államtitkár; Dzsudzsák-frizurájú és stílusú külügyminisztere pedig fűnek-fának osztogatja a futsal pályák stílusában kioktató megjegyzéseit a környező „baráti államok” vezetőinek.”