Mit jelent az értelmiségi társadalmi felelőssége? Ha kritizáljuk a kormányt, elfogadhatunk tőle díjakat és a velük járó pénzt? Hogyan éljünk egy olyan rendszerben, amelyet egész életművünkkel elutasítunk? Hol a határ, s mi a garancia arra, hogy nem válunk majd mi is gyengévé és megalkuvóvá? S vajon én képes lennék saját szigorú erkölcsi elvárásaimnak megfelelni? Ráadásul mi, művészek kiszolgáltatottak vagyunk a hiúságunknak is: sikeresek és fontosak szeretnénk lenni, mert különben mivel magyarázhatnánk, hogy az állam eltart minket. Kérdezett az előbb a kritikusok díjáról: mondhatnám, hogy egyáltalán nem érdekelt az egész, de hazudnék. A Lúzer arról is szól: erő kell ahhoz, hogy esendőségünket bevalljuk és megmutassuk. (...)
Műveiben azt kutatja, milyen alternatívái lehetnek a magyar értelmiséginek. Megalkuszik és eladja magát, mint Faust, vagy lúzerként küszködik a hatalommal? Netán emigrál? Jövőre a bécsi Burgtheaterben készül bemutatója: a darab témája az emigráció lesz. Közben kitört a menekültválság. A magyar határnál kerítések épülnek, katonákat vezényelhetnek civilek ellen. Ez is bekerül az előadásba?