Azt magyarázzátok el nekem, hogy van az, hogy valakiről minden kikerülő információt meghamisítanak

Ha ezt nem tudjátok elmagyarázni, akkor azt mondjátok meg, hogy miként akadhat olyan nagykorú, cselekvőképes ember, aki mindezt elhiszi.

Narratíva lettem! Listára kerültem – ha csak informálisra is – és még csak nem is a proskribálandókéra! Szóval csak így tovább a Nemzet Rendszereiben, derűs nemzeti ünnepeket, jó narratívát, jó éjszakát a b. hallgatóságnak!
„Képzeljétek, drágáim, hogy jártam ma! Reggel 9.30-kor az MR I Kossuth Rádió, a Nemzeti Főadó egyik kedves munkatársa, régi-régi jó ismerősöm egyébként, készített velem egy interjút 1956. november 4-éről, a f.év. november 4-i műsor számára. A felvétel egészen jól sikerült, a riporter derűs lélekkel távozott 10 óra körül, s magam is így folytattam napomat.
Alig másfél óra múlva telefon, a vonalvégen a riporter.
- Hiába dolgoztunk - azt mondja.
- Nem hallható a felvétel? - kérdezem én.
- Á! A felvétel kiváló minőségű...
- Akkor mi a baj?
- Az, hogy mondtam a (fő?)szerkesztőmnek, hogy megcsináltam az interjút 4-ére veled. Erre ő [a fő!] így: »Hát az nekünk nem kell!! Nagyimrés-raineres narratíva nem kell!!!«
Fényre derűltem, mint a Haza...
És miután meggyőztem (nagy nehezen!), hogy neki nem kell emiatt elnézést kérni tőlem, még derűsebb lélekkel folytattam napomat. Mit akarhatok, ennél többet? A társaság nem rossz! Narratíva lettem! Listára kerültem - ha csak informálisra is - és még csak nem is a proskribálandókéra! Szóval csak így tovább a Nemzet Rendszereiben, derűs nemzeti ünnepeket, jó narratívát, jó éjszakát a b. hallgatóságnak!”