Tűzoltás vagy tűzparancs?

„Nem kétséges, hogy Európa az egyik legkomolyabb kihívással néz szembe a II. világháború óta, és ha ez a helyzet nem fogja önvizsgálatra késztetni az EU vezetőit és meghatározó alakjait, akkor semmi. Európának végre a sarkára kellene állnia, hogy gyors, határozott, és ha nem megy másként, akkor kemény intézkedésekkel a jelen fenyegetéseit elháríthassa, és ne csak tüneti kezelésekre menjenek el az erőforrások. Valószínűleg Renzinek igaza van abban, hogy a megindult bevándorló tömeg ellen a Földközi-tengeren (csakúgy a görög partoknál) elrettentő módon kell fellépni, mert máshogy már nem lehet őket megállítani, azért sem, mert érzékelhetően a háttérből irányítják, pénzelik ezt az áradatot. Legalább ekkora dilemmát okoz a szárazföldi, balkáni menekültútvonal, amelynek első védfala mi lennénk, mivel a görögök láthatóan semmilyen ellenrendszabályra nem képesek.

Mivel a migránsok fő célpontja Németország, nem lehetetlen, hogy van némi szándékosság is a görögök engedékenységében. Európa rohamos tempóban iszlamizálódik, Franciaországot ilyen értelemben gyakorlatilag »elveszett« országnak mondhatjuk, hacsak nem történik ott valami gyökeres fordulat, amire alig van kilátás, és most úgy tűnik, Németország van soron. Európa végső erőpróba előtt áll, mert egy meggyengült, roskatag keresztény civilizációt kell megvédenie egy elkeseredett, dühös és öntudatlan muzulmán áradattal szemben. Nem- csak egy vallási illúzió védelméről van szó azonban, hanem egy olyan európai múlt védelméről, amelynek kiépítése túlságosan sok szenvedésbe és vérbe került, és amelynek védelmében már annyi áldozatot hozott és hoz a magyarság is, hogy azt néhány tehetetlen európai vezető miatt nem szabad kockára tenni.”