Hogy lett Varga az év pénzügyminisztere?

„Nagyot fordult a világ néhány év alatt. Nemrég a balliberálisok még gúnyosan nevettek azon, hogy Matolcsyt utolsó előtti helyre rangsorolta a Financial Times, mikor összeállította az Európai Unió pénzügyminisztereinek rangsorát. Mi persze akkor is emlékeztünk rá, hogy Oszkó Péter szintén utolsó előtti volt, és Veres János is az utolsók között szerepelt. Most viszont Varga Mihály lett az év legjobb pénzügyminisztere a kelet-közép európai régióban az Emerging Markets szerint, és ezt nemcsak magának, de elődjének is köszönheti.

Varga munkájának elismerése elsősorban Magyarország teljesítményének szól. Az elmúlt két évben hatalmas fordulat következett be az ország gazdasági teljesítményének megítélésében. Egyre többen kénytelenek külföldön is elismerni, hogy Orbán valamit nagyon jól csinál. »IMF-kölcsön nélkül képtelenség finanszírozni ezt az országot, mert piaci bizalomra nem alapozhat ez a kormány« – emlékezhetünk vissza Petschnig Mária Zita, Vértes András, Lengyel László és a többi hiteles, komoly közgazdász szavaira, amikor az IMF-hitel mellett kardoskodtak. Ki emlékszik már erre? Kiment a csőd, bejött a rezsicsökkentés. És ez nem volt magától értetődő. Vessünk egy pillantást a görögökre. De szerencsétlen horvátok se láttak már gazdasági növekedést vagy hét éve. Idén talán meglehet nekik a 0,2 százalék.

De mi az eddigi eredmények kulcsa? Szerintünk részben ennek az egyszerű összefüggésnek a felismerése: kormányzás ≠ elméleti közgazdaságtan. A pöffeszkedő, differenciálegyenletekből épült modellvilágban élő ortodoxok persze már 2010-ben kiátkoztak mindenkit, akinek bármi köze is volt a jobboldali kormányzáshoz. Persze pont ezek azok a közgazdászok akiknek megáll a tudása, ha nem a katedráról kell osztani az észt vagy nem tankönyvet kell gyártani. A kormányzás politikai munka, amihez bátorság és olyan kreativitás kell ami nincs benne a tankönyvekben. Nem arról van szó, hogy ne kellene ismerni a tudományos összefüggéseket, hanem arról, hogy ennyi nem elég.”