Európa gyurcsányizálódása

„Ennél sokkal fontosabb, hogy korábban felelősségteljesen politizáló európai vezetők is vészterhesen gyurcsányizálódnak. Közülük is a legmesszebb jutott ebben az elferiesedésben Angela Merkel, akit ma már saját párttársai próbálnak visszarángatni az őszödi útról, egyelőre nem túl nagy sikerrel. Hogy éppen aktuálisan mit gondol a kancellár asszony, viszont sokkal nagyobb hatással van nemcsak a német, de az egész uniós történésekre, így természetesen Magyarországra is. Beengedjük a menekülteket vagy sem, vagy esetleg mégis, nyolcszázezer, nem másfél millió, vagy ki tudja, visszatoloncoljuk őket, azaz mégsem, de mégis… Ember legyen a talpán, aki kitalálja, mit akar. Mondjuk a Nobel-békedíjon felül. (Országomat egy Nobel-díjért!) Az viszont vérlázító, hogy szűk körben a kelet-európai országokat hibáztatja és szapulja a saját elhibázott mondataiért, a migrációs válságra adott válaszaiért, amelyeket már a saját országában is mind kevesebben támogatnak.

S míg nálunk csak a kerítés támogatottsága nő, Németországban, Ausztriában egyre nagyobb az elkeseredettség, a félelem, az osztrákoknál már egyenesen polgárháborútól rettegnek. A politikusok egy része pedig azt se tudja, mit gondoljon, azt meg főleg nem, mit tegyen. Volt már kormányfő a nem is oly távoli múltban, aki előbb az eszét vesztette el, aztán a választást is. Ha végignézünk ma Európán, erős a gyanúnk, hogy a történelem sokszor tényleg ismétli önmagát…”