Baloldali silányok

„Gyurcsány Ferenc kétségtelenül tehetséges ember. A jobb híján baloldalinak nevezett pártok nem túl széles horizontján Esthajnalcsillagként ragyog. Van benne valami tűz, elszántság és idővel dacoló akarat. Tehetséges ember, de pocsék politikus. (...)

Nem érti, hogy ő bármit mondhat, bármit tehet, s legyen akár igaza is, az emberek többsége undorral fordul el tőle. S nem csak a jobboldali szavazók. Az egykori sajátjai is.

Az elmúlt néhány évben ha volt a baloldalon közös gondolat, akkor az az Orbán Viktor iránti ellenszenv, már-már mániákus gyűlölet volt. Hovatovább odáig jutottunk, hogy Gyurcsány Ferenc kiütötte ebből a nyeregből a miniszterelnököt, s valóban megteremtette a baloldali összefogást: saját maga ellen. Ez most, hogy a DK elnökeként meghirdette százhuszonötödik programját, egész világosan kitűnik a balliberális ellenzék DK-n kívüli világából. Az MSZP, az Együtt, a PM és csatolt részeik, igaz, többnyire név nélkül, telenyilatkozták a különböző sajtóorgánumokat, hogy bár sok mindennel egyetértenek abból, amit egykori miniszterelnökük mondott, írt, belőle, az »utópisztikus kommunista forradalmárból« nem kérnek. Különösen úgy nem, hogy ha kimondatlanul is, Gyurcsány Ferenc úgy képzeli el a Fidesz-ellenes baloldali összefogást, hogy annak csakis ő lehet a vezetője, reménybeli (vagy inkább reménytelen) miniszterelnök-jelöltje.

S igaz: amit Gyurcsány a Sokak Magyarországa című röpiratában igényként megfogalmazott a baloldallal szemben, az valószínűleg mind helytálló. Hogy erős, hiteles vezetőre van szükségük, összefogásra és megvalósítható »Orbán utáni« programra. S nyilván azért van mindezekre szükség odaát, mert mindegyikből hiány van. Nincs a baloldalon közel s távol egyetlen politikus sem, akire ráillene az erős és hiteles jelző. Nincs a baloldalon egyetlen olyan program sem, amely akár nyomokban is tartalmazna valamit arról, hogyan kellene az országot vezetni.”