Kormányképes-e az ellenzék?

„A »menekültügy« ugyanis nemcsak azt mutatta, miként kormányoznak az éppen hatalmon levők, hanem azt is, vajon az ellenzék mit tenne, ha történetesen éppen kormányon volna. Ebből pedig képet alkothatott a választó arról, mire számíthat, ha 2018-ban leváltaná a jelenlegi kormányerőt. Az ellenzék pedig a menekültügyben rosszul vizsgázott: elkésett, általánosságokat szajkózott, összevissza beszélt, egymásnak ellentmondott, vagy éppen meg sem szólalt. Alapvetően értékekre hivatkozott, de megoldásokat nem adott, tagjai egyénileg segítettek, de nem jeleskedtek az intézményes megoldások megszervezésében. Még ha tudomásul veszem is, hogy az ellenzéknek a kritika és az ellenőrzés a feladata, nem tűnt fel olyan erőnek, amely képes az országot vezetni.

Márpedig a kormányváltás abból a hitből, majd az abból kialakuló meggyőződésből fakad, hogy a most ellenzékben lévők jobban tudnák intézni a dolgokat, mint a jelenleg kormányon levők. Aki kormányra készül, annak nem elegendő a kormányon levő által elkövetett hibákra rámutatni, még kritikát gyakorolni is kevés. Azt kell bizonyítani: képes kormányozni. A körülményeknek megfelelő döntéseket hozni, következetesen végrehajtani azokat, és módosítani, ha valami nem vált be. A kormányra kerülést az alapozza meg, ha képes vagyok bizonyítani: én jobban tudom intézni az ügyeket. Ez a kormányváltás szükséges, bár nem elégséges feltétele.”