Az anyázás helye

„Olvasóink megtudhatták a minap, hogy az úgynevezett magyar liberálisok feljelentést tettek – tesznek? Nem tesznek? Majd tesznek? Mégsem tesznek? – Bayer Zsolt újságíró kollégánk ellen a blogján közzétett, és az általuk gyűlöletkeltésre (Hassreden), izgatásra alkalmasnak ítélt – vélt, hitt, gyanított, gondolt, remélt – cikke miatt.

A tájékoztatást az úgynevezett Magyar Liberális Párt tette közzé hangos nevethetnékre ingerlő közleményben. Bayer kolléga válaszában egyszerűen „csodálatosnak” minősítette az esetet, (...) Megengedve azt is, hogy a nemzeti/polgári jobboldal sajtója felől nézve bizony »csúnya dolog kurvaanyázni (Hurensohn), de be kell lássuk, hogy olykor helye van«.

Kétségkívül van helye. A kurva szót az ószlávból vették át őseink, a ma körülöttünk élő valamennyi szláv nép ismeri és használja (köztük járva nem árt óvatosan hangoztatni!). Első írásos felbukkanását 1355-ből ismerjük, amikor egy bajor krónikás szó szerint idézte a Nagy Lajos király által kölcsönadott háromszáz magyar íjász csatakiáltását a Zürich melletti ütközetből: »Veszteg kurvanőfia szaros német, ittátok vérünket, ma isszuk ti véreteket«. (...)

A mi nyelvünknél ezerszer elterjedtebb orosz és angol-amerikai beszédben, médiában mindennapos a használata, a közismert »kurva tvoja máty«, »motherfucker«, »fuck your mother« formában. 

A legnagyobb tömeg előtti anyázás 1981-ben hangzott el a Népstadionban – továbbá az élő tévé- és rádióközvetítés révén országszerte –, a Magyarország–Norvégia válogatott futballmeccsen. Az akkori szövetségi kapitány az alapvonalnál tökölő hátvédet biztatta a »gyerünk már, a kurva anyád!« felszólítással, pont a riporter mikrofonja mellett.

Egy másik hírhedt közterületi elhangzása a pesti Vértanúk terén szervezett szocialista–liberális demonstráció alkalmával történt 2010-ben, a szónokként színre lépő Ungváry Rudolf részéről – »a kurva anyját annak, aki az én magyarságomat kétségbe meri vonni…«mottójú politikai hitvallásban – egy valamikori ötvenhatos elítélt, régebben nyelvtudománnyal is foglalkozó ember drámai végjátékaként, amint éppen elsüllyedt a kirekesztő, gyűlölködő, exkommunista csőcselék mocsarában. Külön megterheli az esetet, hogy az 1956-os vértanúk emlékterén megjelent az a pszichiátria határait feszegető pojáca is – Gyurcsány –, aki a történelem rövidzárlata folytán miniszterelnök volt a 2006. október 23-i rendőrterror idején, és egy óvatlan kiszólásában »kurva országnak« minősítette Magyarországot.”